Hogyan lopta el a Nyugat a demokráciát az araboktól: Az 1920-as szíriai kongresszus és a történelmi liberális-iszlám szövetség megsemmisítése

Olvasói vélemények

Elizabeth Thompson „A demokrácia nagy rablása az araboktól” című könyve mélyreható betekintést nyújt az első világháború utáni Közel-Keletbe, a nyugati hatalmak szerepére összpontosítva a függetlenségre és demokráciára irányuló arab törekvések aláásásában. Az elbeszélés középpontjában olyan történelmi kulcsfigurák állnak, mint Faisal király, és bonyolult történelmi részleteket tár fel, feltárva a nyugati diplomácia árulásait és kudarcait. Míg sok olvasó értékeli a könyv mélységét és olvasmányosságát, néhányan kritizálják a szerkezetét és az írásmódját.

⬤ Mélységesen érdekes és olvasmányos
⬤ értékes hozzájárulás a közel-keleti tudományossághoz
⬤ részletes arab nézőpontot nyújt a történelmi eseményekről
⬤ jelentős dokumentációt tartalmaz a függelékben
⬤ betekintést nyújt a kortárs kérdésekbe
⬤ szigorú kutatások támasztják alá az elbeszélést.

⬤ Néhány olvasó nehézkesnek találja az idézési formátumot
⬤ az írás ismétlődő lehet, és hiányzik a feszes szerkesztés
⬤ az elbeszélés néha a pártoskodás felé hajlik
⬤ a bonyolult nevek akadályozhatják az olvasó elkötelezettségét
⬤ egyes objektív tények nem illeszkednek jól a koherens elbeszélésbe.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How the West Stole Democracy from the Arabs: The Syrian Congress of 1920 and the Destruction of Its Historic Liberal-Islamic Alliance

Könyv tartalma:

A modern világtörténelem egy sorsfordító pillanatának története, amikor az arabok létrehoztak egy képviseleti demokráciát - és hogyan törte össze a Nyugat

Amikor az európai Nagy Háború elnyelte az Oszmán Birodalmat, az arab nacionalisták fellázadtak török uralkodóik ellen, és egy független arab állam megteremtésének ígéretével szövetkeztek a britekkel. 1918 októberében az arabok katonai vezetője, Faisal herceg győztesen bevonult Damaszkuszba, és alkotmányos kormányt hirdetett a független Nagy-Szíriában.

Faisal a párizsi békekonferencián amerikai támogatást nyert az önrendelkezéshez, de más antanthatalmak gyarmati érdekeik védelmére szövetkeztek. Az európai megszállás veszélye alatt a szíriai-arab kongresszus 1920. március 8-án kikiáltotta a függetlenséget, és Faisalt egy "polgári képviseleti monarchia" királyává koronázta. Rashid Rida sejk, a kor legjelentősebb iszlám gondolkodója lett a kongresszus elnöke, és felügyelte az alkotmány kidolgozását, amely létrehozta a világ első arab demokráciáját, és egyenlő jogokat biztosított minden polgárnak, beleértve a nem muszlimokat is.

Franciaország és Nagy-Britannia azonban nem volt hajlandó elismerni a damaszkuszi kormányt, ehelyett mandátumrendszert vezettek be azzal az ürüggyel, hogy az arabok még nem álltak készen az önkormányzatiságra. 1920 júliusában a franciák megszállták és szétverték a szíriai államot. A szekuláris modernizálók és az iszlám reformerek törékeny koalíciója, amely a demokráciát létrehozta, megsemmisült, és ennek mélyreható következményei máig hatóan visszhangzottak.

A Hogyan lopta el a Nyugat a demokráciát az araboktól eddig nem ismert elsődleges források - köztük korabeli újságok beszámolói, a szíriai-arab kongresszusról szóló jelentések, valamint a résztvevők levelei és naplói - felhasználásával úttörő beszámoló az egység és a remény egy rendkívüli, rövid pillanatáról - és annak pusztulásáról.