Hogyan mentették meg a filozófusok a mítoszokat: Allegorikus értelmezés és klasszikus mitológia

Olvasói vélemények

A könyv a mítoszok allegorikus értelmezésének történetét tárja fel, nyomon követve annak fejlődését a szóbeli hagyományoktól egészen a reneszánszig. Bár lenyűgöző tudományos és kulturális ismereteket tartalmaz, az írásmódot kritika éri, mivel száraz, és hiányzik belőle a szintézis és az elemzés.

A könyv jól kutatott, és részletesen bemutatja a mitológia allegorikus értelmezésének történetét. Az általános olvasók és a diákok számára is hozzáférhető, egyensúlyt teremtve a világosság és a mélység között. A reneszánsz fejezet különösen éleslátó.

A cím talán félrevezető, mivel a hangsúly inkább az allegorikus értelmezésen van, mint azon, hogy a filozófusok hogyan mentették meg a mítoszokat. A próza néha unalmas lehet, és hiányzik belőle a lebilincselő elemzés. Sok olvasó kevésbé találhatja érdekesnek a tartalmat anélkül, hogy különösebb szüksége lenne a részletes történelmi kontextusra.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How Philosophers Saved Myths: Allegorical Interpretation and Classical Mythology

Könyv tartalma:

Ez a tanulmány elmagyarázza, hogyan terjedtek el a görög és római mítoszok az ókortól a reneszánszig. Luc Brisson amellett érvel, hogy a filozófia ironikus módon felelős volt azért, hogy a mítoszokat megmentette a történelmi megsemmisüléstől.

Bár a filozófia kezdetben kritikusan viszonyult a mítoszokhoz, mert nem lehetett igaznak vagy hamisnak nyilvánítani őket, és mert alárendeltek voltak az érvelésnek, a mitológiát az allegorikus exegézis révén fokozatosan visszaillesztették a filozófiába. Brisson bemutatja, milyen mértékben alkalmazták az allegóriát a filozófusok, és hogyan tette lehetővé, hogy a mítoszok az évszázadok során számos különböző értelmezési rendszert vegyenek fel: erkölcsi, fizikai, pszichológiai, politikai, sőt metafizikai értelmezést is.

A Hogyan mentették meg a filozófusok a mítoszokat című könyv azt is leírja, hogy az újkor első éveiben az allegória vallásosabb utat követett, amely a neoplatonizmusban nagyobb szerepet kapott. Végül Brisson elmagyarázza, hogy a mítosznak ezt a felkarolását hogyan vitték tovább a bizánci gondolkodók és művészek a középkor és a reneszánsz során, miután a kereszténység diadala után - Brisson szerint - a mítoszoknak már nem csak a történelemmel és a filozófiával kellett egyetérteniük, hanem az egyház dogmáival is.