Értékelés:
Safiya Sinclair „How to Say Babylon” című memoárja gyönyörűen megírt és mélyen megindító beszámoló a jamaicai rasztafári családban felnőtt életéről. Az elbeszélés költői és gazdag, az érzelmek és tapasztalatok széles skáláját ragadja meg, beleértve a traumát, a rugalmasságot és a reményt. Sinclair írói stílusát a lírai minőségéért dicsérik, ami a könyvet magával ragadóvá és nehezen letehetetlenné teszi. A történet betekintést nyújt a rasztafári kultúrába és a személyes küzdelmekbe, és sok olvasóhoz eljut.
Előnyök:⬤ Kiváló próza és lírai írásmód, amely megmutatja Sinclair költői tehetségét.
⬤ Mélyen megindító elbeszélés, amely erős érzelmeket és kapcsolatokat vált ki az olvasókból.
⬤ Mély betekintést nyújt a rasztafári kultúrába és személyes történetébe.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely a memoárok során végig leköti az olvasót.
⬤ A rugalmasság, az önfelfedezés és a remény témái erőteljesen ábrázolódnak.
⬤ Néhány olvasó zavarba ejtőnek találta, hogy a szerző továbbra is visszatért a bántalmazó környezetébe.
⬤ A visszaemlékezés néhány részét nehéz lehetett olvasni a bántalmazás és a trauma súlyos témái miatt.
⬤ A családi dinamika és a kultúra összetettsége gondos mérlegelést igényelhet az olvasóktól.
(163 olvasói vélemény alapján)
How to Say Babylon: A Memoir
A Nevelt és a Bűnösnek születtem című könyvek visszhangjaival a Hogyan mondjuk Babilont a szerző megdöbbentő története arról, hogyan küzdött azért, hogy kitörjön merev rasztafári neveltetése alól, amelyet apja szigorú patriarchális nézetei és gyermekkorának elnyomó ellenőrzése uralt, és megtalálja saját hangját nőként és költőként.
Safiya Sinclair apja, aki egy változékony reggae-zenész és a rasztafáriak szigorú szektájának militáns híve volt, egész gyermekkorában a lány tisztaságának megszállottja volt, különösen a rasztafáriak által Babilonnak nevezett fenyegetés, a nyugati világ erkölcstelen és romboló hatásai miatt az otthonukon kívül. Aggódott, hogy a nőiség erkölcsileg gyengévé és tisztátalanná teszi Safiyát és nővéreit, és úgy vélte, hogy a nő legfőbb erénye az engedelmesség.
Azért, hogy Babilont a kapun kívül tartsa, szinte mindent megtiltott. A nadrágok helyett a családjában élő nőknek hosszú szoknyát és ruhát kellett viselniük, hogy eltakarják a karjukat és a lábukat, fejkendőt, hogy eltakarják a hajukat, nem volt smink, nem volt ékszer, nem volt véleményük, nem voltak barátaik. Safiya édesanyja, bár hűséges volt az apjához, mégis könyvekkel ajándékozta meg Safiyát és testvéreit, köztük versekkel, amelyekbe Safiya az életéért kapaszkodott. És miközben Safiya éveken át nézte, ahogy anyja hangtalanul küzd a házimunka és az apja merev hite alatt, egyre inkább éles eszközként használta a tanulmányait, hogy megtalálja a hangját és kitörjön. Lázadásával elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül apjával, akinek dühe és paranoiája egyre nagyobb erőszakban robban ki. Ahogy Safiya hangja egyre erősödik, lírai és költői értelemben, ütközőpályára kerül köztük.
A How to Say Babylon Sinclair számvetése azzal a kultúrával, amely kezdetben táplálta, de végül el akarta hallgattatni; számvetése a patriarchátussal, a hagyományokkal és a jamaicai gyarmatosítás örökségével. A líraiságban és nyelvezetben gazdag How to Say Babylon egyszerre egyetemes történet egy saját erejét megtaláló nőről, és egyedülálló bepillantás egy olyan ritka világba, amelynek talán tudjuk a nevét, a rasztafari, de amelyről keveset tudunk.
