Értékelés:
Safiya Sinclair „How to Say Babylon” című memoárja gyönyörűen megírt, mélyen megindító beszámolót nyújt a jamaicai rasztafári családban felnőtt életéről. A könyv a családi erőszak, a kulturális identitás és a személyes ellenálló képesség témáit járja körül, miközben Sinclair megosztja a fájdalmas neveltetéstől a költőként való hangjának megtalálásáig vezető útját. A kritikusok dicsérték lírai prózáját és érzelmi mélységét, ugyanakkor megjegyezték a súlyos és összetett témát is.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt, lírai próza, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Mélyen megindító, erős érzelmi visszhanggal.
⬤ Értékes betekintést nyújt a rasztafári kultúrába és a családi dinamikába.
⬤ Lenyűgöző elbeszélés, amelyet nehéz letenni.
⬤ Sinclair átmenete a fájdalomtól az önmegerősítésig inspiráló.
⬤ Tehetséges író, aki jelentős irodalmi hatásra képes.
⬤ Néhány olvasó lassúnak találta a kezdeti tempót.
⬤ A téma időnként megrázó és nehéz lehet, ami néhány olvasó számára kihívást jelenthet.
⬤ Több kritikus megkérdőjelezte a szerző ismételt döntését, hogy visszatér egy bántalmazó környezetbe.
⬤ Sinclair családi dinamikájának összetettsége néhány olvasó számára zavaró lehet.
(163 olvasói vélemény alapján)
How to Say Babylon: A Memoir
A National Book Critics Circle díjazottja
A New York Times Notable Book
Az év legjobb könyve a The Washington Post* The New Yorker * Time * The Atlantic * Los Angeles Times * NPR * Harper's Bazaar * Vulture * Town & Country * San Francisco Chronicle * Christian Science Monitor * Mother Jones * Barack Obama
A Read with Jenna Today Show könyvklub választása
„Lehetetlen letenni... Minden lírai sor énekel és szárnyal, felszabadítva az olvasót, ahogyan az írót is. „ -People
A Neveltek és Az üvegvár visszhangjait idéző Hogyan mondjuk Babilont egy „buja megfigyelésű és éles elméjű krónika” (The Washington Post), amely ragyogóan meséli el a szerző küzdelmét, hogy kitörjön merev vallásos neveltetése alól, és a saját feltételei szerint igazodjon el a világban.
Safiya Sinclair apja - aki egy változékony reggae-zenész és a rasztafari szigorú szektájának harcos híve volt - egész gyermekkorában a nyugati világ romboló gonoszságának állandó fenyegetésétől volt megszállottan megszállva, és attól tartott, hogy a nőiség erkölcsileg gyengévé és tisztátalanná teszi Safiyát és nővéreit. Számára a nő legfőbb erénye az engedelmesség volt.
Safiya rendkívüli édesanyja, bár hűséges volt az apjához, azt az egyetlen ajándékot adta neki, amiről tudta, hogy túlviszi Safiyát a tengerparton és a jamaicai hegyeken, amit a családjuk otthonának nevezett: a könyvek, a tudás és az oktatás világát, amelyet szinte a semmiből varázsolt elő. Amikor megismertette Safiyát a költészettel, Safiya hangja felébredt. Miközben évekig nézte, ahogy anyja hangtalanul küzd a könyörtelen házimunkában, Safiya lázadása az apja szabályai ellen elkerülhetetlenül ütközőpályára állította őt vele. Tanulmányai éles eszközzé váltak saját költői hangjának csiszolásához és a felszabaduláshoz vezető útjának kiépítéséhez. Az érzelmekben és lapozgató drámában gazdag Hogyan mondjuk Babilont „az emlékek dallamos hulláma”, amely egy saját erejét megtaláló nőről szól (NPR).
