Hojoki: Buddhista elmélkedés a magányról: Imperfection and Transcendence - Kétnyelvű angol és japán szövegek ingyenes online hangfelvételekkel

Olvasói vélemények

Hōjōki: A remete kunyhója mint metafora egy 13. századi japán szöveg nagyra értékelt fordítása, amely a mulandóság és a magány témáira reflektál. Az olvasók nagyra értékelik a lírai fordítást, az eredeti japán szöveg beillesztését és a megfontolt megjegyzéseket, és a könyvet a mai élet szempontjából is relevánsnak találják. A kötet értékes forrásként szolgál mind az alkalmi olvasók, mind a japán tanulmányok hallgatói számára.

Lírai és szép fordítás, eredeti japán szöveg beemelése, kiváló jegyzetek, aktualitás a kortárs témákhoz, általános olvasók és diákok számára egyaránt alkalmas, jól megtervezett elrendezés, meditáció a mulandóságról és a magányról, könnyen olvasható és érthető.

Néhány olvasó színes fényképeket kíván, és az eredeti nyelvezet egyesek számára kihívást jelenthet. Néhány kritika lehetséges hátrányként említi a rövidséget, arra utalva, hogy az olvasók többre vágyhatnak.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hojoki: A Buddhist Reflection on Solitude: Imperfection and Transcendence - Bilingual English and Japanese Texts with Free Online Audio Recordings

Könyv tartalma:

A Hojoki egy magába forduló vers, amelyet a 13. században írt a rejtélyes japán remete, Kamo no Chomei, aki fiatalemberként a fővárosban hivatalos udvari költőként szolgált, de később visszavonult a társadalomtól.

A pusztító tüzek, árvizek, földrengések, aszályok és éhínségek idején írt művében Chomei a dolgok mulandóságáról elmélkedik, kifejezve az élet titokzatos szépségét és a természetben rejlő mély bölcsességet.

Chomei élénk képet fest az emberi lét káoszáról és szenvedéséről. E zűrzavar közepette egy egyszerű hegyi kunyhóban a nyugalom oázisát fedezi fel, ahol a természet erényeiről és a minden dolog tökéletlenségének wabi sabi szépségéről elmélkedik.

Barátaikban,.

Az emberek szeretik megtalálni a jólétet és a készséges mosolyt.

Együttérzést és őszinteséget,...

Nem annyira.

Miért ne barátkoznánk inkább a zenével és a természettel:

A holddal; a virágokkal?

*.

Ismerem az igényeimet.

És ismerem a világot.

Nem hiányzik semmi,...

És nem fáradozom, hogy megszerezzem a dolgokat.

Csak a nyugalomra vágyom:

Az aggodalomtól mentesnek lenni elég boldogság.

Matthew Stavros új fordítása, amely az eredeti japán szöveggel együtt jelenik meg, tökéletesen visszaadja Chomei írásainak mélységes derűjét. Megrendítő versei időszerű emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy a világ bizonytalanságai közepette az igazi elégedettség gyakran az egyszerű életben, a múló pillanatok elfogadásában és a természet szépségében való vigaszkeresésben rejlik.