Homos

Olvasói vélemények

Bersani „Homos” című könyve a meleg kultúra és a queer elmélet kritikus és éleslátó vizsgálatát kínálja, és azt állítja, hogy a melegjogi aktivizmus láthatóságra való törekvése felhígította a meleg identitás sajátos jellegét. Megkérdőjelezi a hagyományos nézeteket, és kritikával illeti mind az aktivizmust, mind a kialakuló queer elméleti irányzatokat. Bár a queer-tanulmányok alapműveként ismerik el, egyes olvasók úgy érzik, hogy elméleti érvei nem elég pontosak, de még így is érdemes elmélyülten foglalkozni vele.

⬤ A meleg kultúra és a queer elmélet éleslátó kritikája
⬤ ékesszóló írás
⬤ megkérdőjelezi a hagyományos nézeteket
⬤ alapmű a queer studiesban
⬤ a meleg identitással való mélyebb foglalkozásra ösztönöz.

⬤ Egyes olvasók az elméleti érveket pontatlannak találják
⬤ talán nem annyira tömör, mint amennyire kívánatos lenne
⬤ nem minden olvasó ért egyet a felkínált kritikákkal.

(3 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A művészet, az irodalom és a társadalom bonyolult, éleslátó és gyakran ellentmondásos vizsgálataiért elismert Leo Bersani most az amerikai homoszexualitással foglalkozik.

Alig telik el nap anélkül, hogy a média ne fókuszálna egy gyakran rokonszenves sugárnyalábot a meleg életre - és az AIDS miatt a melegek halálára. Meleg színdarabok a Broadwayn, nagy könyvdíjak meleg témájú íróknak, hollywoodi filmek meleg témákkal, meleg és leszbikus tanulmányok tucatnyi egyetemen, nyíltan meleg rovatvezetők, sőt szerkesztők országos mainstream kiadványoknál, politikai vezetők, akik a melegek jogai mellett beszélnek: úgy tűnik, hogy a hetero Amerika végre elkezdett hallgatni a homoszexuális Amerikára.

Bersani megjegyzi, hogy nemcsak a homofóbia erősödött meg, hanem sok meleg férfi és leszbikus maga is vonakodik attól, hogy homoszexuálisnak vallja magát. A Homos című könyvében a meleg közösségen belül az önazonosító mozdulatokkal szembeni jelenlegi bizalmatlanság, a láthatatlanul láthatóvá válás paradox vágyának történelmi, politikai és filozófiai okait tanulmányozza. Miközben elismeri mindenfajta csoportidentifikáció veszélyeit (ha ki lehet emelni, akkor fegyelmezni is lehet), Bersani amellett érvel, hogy merészebben kell bemutatni, mit jelent melegnek lenni. A címkékkel szembeni jogos gyanakvásukban a meleg férfiak és leszbikusok szinte eltűntek saját kifinomult tudatukban, hogy miként konstruálták meg őket társadalmilag. Szexualitásuk lekicsinyítésével a melegek az önfeláldozást kockáztatják - beleolvadnak abba a fojtogató kultúrába, amelyet meg akartak támadni.

A kortárs queer-elméletről, Foucault-ról és a pszichoanalízisről, a szadomazochizmus politikájáról, valamint a "meleg törvényen kívüli" képéről Gide, Proust és Genet műveiben Bersani azt az izgalmas lehetőséget veti fel, hogy az azonos nemű vágy természeténél fogva képes megbontani az elnyomó társadalmi rendet. A "homo-ság" látványos elmélete a heterók és a melegek számára egyaránt érdekes lesz, mivel a világhoz való kapcsolódás egy olyan módját jelöli, amely a szexuális preferenciában testesül meg, de nem vezethető vissza rá. A meleg identitás, amelyet Bersani képvisel, inkább egy olyan erő - mint olyan, inkább hűvös a különböző életstílusok iránti társadalmi tolerancia szerény céljához -, amely magának a szocialitásnak és annak a masszív újrafogalmazásához vezethet, amit az emberi közösségektől elvárhatunk.