Értékelés:
David Gilmore „Homesteading at the 19th Parallel” című könyve egy humoros és éleslátó memoár, amely a szerző Hawaii-n épített otthonának tapasztalatait, valamint a folyamat során felmerülő kihívásokat és realitásokat mutatja be. Az olvasók nagyra értékelik az elbeszélés során bemutatott szellemességet, az átélhető tapasztalatokat és kulturális megfigyeléseket.
Előnyök:Magával ragadó írói stílus, humor, átélhető tapasztalatok az otthonépítésben jártasak számára, kulturális meglátások Hawaiiról, és az otthon és a közösség keresésének mélyen emberi témái.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találja, hogy a szerző szemlélete inkább egy bizonyos életstílushoz szólhat, és a tapasztalatok nem biztos, hogy mindenki érdeklődési köréhez igazodnak. Néhányan megemlítik, hogy a szerző hangneme időnként kissé lehangolónak tűnhet.
(19 olvasói vélemény alapján)
Homosteading at the 19th Parallel: One Man's Adventures Building His Nightmare Dream House on the Big Island of Hawaii
Egy arizonai férfi Hawaii nyaralása során egy lávamező közepén vásárol egy földdarabot, majd visszatér a szigetre, hogy mélyebb otthonra leljen, és felépítse a kapuzárási pánikban lévő trópusi álomházát.
Az építkezés embert próbáló évének naplóbejegyzéseiből összeállított összeállításban a szerző elárulja a vidéki Hawaii néhány titkát, felfedve sötét bugyrait. Ismerkedjen meg az őrült szomszédokkal Puna „szabadtéri elmegyógyintézetében”, tegyen késő esti lávasétákat, csatlakozzon a coqui békák elleni lincshangulathoz, és találja meg az „aloha” valódi jelentését a dzsungelben.
„Mit teszel, ha elszöktél otthonról - megint -, és még mindig tovább akarsz futni? Ez a történet egy kapcsolatról szól, nem csupán egy házzal, hanem az otthonról alkotott elképzeléssel. Kétszer olyan hosszú könyvet is olvashattam volna ennyi izgalommal - szívszorító és mulatságos volt végignézni, ahogy Gilmore megrendítő szerelmi kapcsolata szétesik. Olvasóként drukkoltam, hogy a szerelmi viszony kitartson, és makacsul optimista voltam, amikor nem így történt. de végül egy éjszaka, a kutyáját tartva és a függőágyban hintázva rájön, hogy tökéletes otthont épített a paradicsomban - valaki másnak.” -Gillian Kendall, a Ding úr csirkelába szerzője.
„. Elnevettem magam, és tátva maradt a szám a csodálkozástól. Ez az ember egy igazi eredeti.” -David Henry Sterry, a Csirke, egy fiatalember önarcképe bérbeadásra című könyv szerzője.
