Horn, Száhel-övezet és szakadék: az afrikai dzsihád hibavonalai

Olvasói vélemények

A könyv kiváló összehasonlító tanulmány a szubszaharai afrikai dzsihadista csoportokról, amelyet mesteri vizsgálata és lebilincselő írói stílusa miatt dicsérnek. Megvilágító osztályozással szolgál arról, hogy ezek a csoportok hogyan működnek a különböző kontextusokban, így a könyv mind a szakemberek, mind az alkalmi olvasók számára hozzáférhető és élvezetes.

A dzsihadista csoportok mesteri vizsgálata, a műveletek megvilágító osztályozása, könnyű és élvezetes írói stílus, amely mind a szakemberek, mind az alkalmi olvasók számára hozzáférhető, az elemzők számára is friss meglátásokat nyújt.

Néhány olvasó azt kívánta, bárcsak hosszabb lenne, és többet tartalmazna olyan konkrét témákról, mint az ISIS/AQ hálózatok.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Horn, Sahel, and Rift: Fault-Lines of the African Jihad

Könyv tartalma:

Az 1998-as támadásokAz 1998-as, az amerikai nagykövetségek elleni támadások Nairobiban és Dar es Salaamban az al-Kaida tartós afrikai jelenlétéről tanúskodnak, ugyanakkor a kontinens iszlamista ihletésű radikális szervezetei az utóbbi időben nagy figyelmet kaptak az Algériában, Szomáliában, Nigériában, Maliban, Burkina Fasóban, Nigerben, Tanzániában, Etiópiában, Ugandában, Dzsibutiban és Kenyában az állam ellen irányuló lázadó és terrorista erőszakos kampányaik eredményeként. E csoportok közé tartozik az Al-Kaida az Iszlám Maghrebben, a Harakat Al Shabaab, a Boko Haram, a Mozgalom az Egységért és a Dzsihádért Nyugat-Afrikában és az Ansar Dine.

Ez a könyv elmagyarázza, hogy a dzsihád eszméje miért él és virul a szubszaharai Afrikában, még a visszaszorítására tett több mint harmincéves nyugati és globális erőfeszítések után is, és hogy a legfontosabb szervezetek a gyakran alábecsült helyi és globális dinamika kölcsönhatásából alakulnak ki.

Stig Jarle Hansen több mint tizenöt éve kutatja az afrikai radikális, erőszakos iszlamizmust, és jó helyzetben van ahhoz, hogy megmagyarázza, hogyan és miért alakultak ki ezek a csoportok, hogy más erőszakos iszlamistákhoz képest mutatnak-e sajátos vonásokat, és hogy várhatóan milyen hatásuk lesz az afrikai kontinensen túl. Kitér arra is, hogy az afrikai és a nyugati kormányok hogyan reagáltak erre a jelenségre.

A nairobi és dar-es-salaami amerikai nagykövetségek elleni merényletek az al-Kaida tartós afrikai jelenlétéről tanúskodnak, ugyanakkor a kontinens iszlamista ihletésű radikális szervezetei az utóbbi időben nagy figyelmet kaptak, ami az Algériában, Szomáliában, Nigériában, Maliban és Kenyában az állam ellen irányuló lázadó és terrorista erőszakos kampányaiknak köszönhető. E csoportok közé tartozik az Al-Kaida az Iszlám Maghrebben, a Harakat Al Shabaab, a Boko Haram, a Mozgalom az Egységért és a Dzsihádért Nyugat-Afrikában és az Ansar Dine. Bizonyítékok merültek fel arra vonatkozóan, hogy a közös politikai célkitűzéseken túlmenően a finanszírozás, a propaganda, a fegyverszállítás és a kiképzés terén is együttműködnek, míg a nyugati kormányok úgy vélik, hogy egyesek közülük kapcsolatokat tartanak fenn az Al-Kaida központi szervezeteivel.

Stig Jarle Hansen több mint tíz éve kutatja az afrikai radikális erőszakos iszlamizmust, és jó helyzetben van ahhoz, hogy megmagyarázza, hogyan és miért alakultak ki ezek a csoportok, hogy más erőszakos iszlamistákhoz képest mutatnak-e valamilyen sajátos vonást, és hogy várhatóan milyen hatásuk lesz az afrikai kontinensen túl. Kitér arra is, hogy az afrikai és a nyugati kormányok hogyan reagálnak erre a jelenségre.