Olvasói vélemények
Összegzés:Stephen Lewis „Hotel Kid” című könyve nosztalgikus és magával ragadó bepillantást nyújt a New York-i Hotel Taft szállodában az 1930-as és 1940-es években zajló életbe, részletesen bemutatva egy fiú egyedülálló élményeit, aki az apja által vezetett szállodában nőtt fel. A könyv egy letűnt korszak kedves emlékeit idézi fel, humorral és a szállodai életbe való betekintéssel vegyítve, bár néhány esetben kritika érte a szerkesztés és az írásmód miatt.
Előnyök:A könyv bájos, informatív és nosztalgikus, remek történetmeséléssel. Az olvasók élvezték a szálloda történetét és a szerző egyedi gyermekkori élményeit, amelyek visszhangra találnak a New York-i múltat ismerők körében. A könyvet dicsérték a lebilincselő elbeszéléséért, amely életre kelti a régi Manhattan csillogását és intrikáit.
Hátrányok:Néhány olvasó az írói stílust erőtlennek találta, és kritizálta a szerkesztést, rövidebb terjedelmet követelve, mivel vontatottnak érezte. Csalódást okozott az is, hogy hiányoztak a szálloda híres vendégeiről szóló izgalmasabb anekdoták, és egyeseket a digitális változatban felmerülő problémák is frusztráltak.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Hotel Kid: A Times Square Childhood
Könyv tartalma:
"Vicces, megható, szomorú és vágyakozó... Ez egy nagyon jó könyv - egy emberről és egy városról, aki felnő." - Philadelphia Inquirer.
"Ez az elragadó, mégis megrendítő memoár nagyon ajánlott mind a közkönyvtárak, mind a tudományos könyvtárak számára." -- Library Journal (csillagos kritika)
"A bájos Hotel Kid olyan fényűző, mint egy ötcsillagos szálloda előcsarnoka." -- San Francisco Chronicle.
Ötven éven át Manhattan nevezetessége, a Taft az 1930-as és 40-es évek fénykorában a legnagyobb szálloda volt a belváros közepén, híres volt az alagsori éttermében működő big bandről és a tornyaiból a Times Square-re nyíló kilátásról. Stephen Lewis a vezérigazgató fiaként ebben a legendás szállodában nőtt fel, szüleivel és öccsével egy, a Roxy Színházra néző lakosztályban lakott. Gyermekkoráról szóló, magával ragadó emlékiratai megragadják a Taft színes, nyüzsgő légkörét, ahol apja, New York legjobb szállodaigazgatója Damon Runyones-féle házi dákókból, szobalányokból, londínerekből és pincérekből álló személyzetet irányított, akik gondoskodtak arról, hogy Stephen már harmadikos korában tudja, mit kell kezdeni a pálcikával.
Ennek az emlékiratnak a főszereplője Lewis gyors beszédű, önfejű, uralkodó anyja, aki olyannyira alkalmazkodott a szállodai élethez, hogy ritkán hagyta el a Taftot. Evelyn Lewis a recepción csöngetett, ha telefonálni akart, a család összes ételét a szobaszervizből rendelte, a ruháit pedig a Saksból küldette át. A gazdasági válság idején a Hell's Kitchenből származó kemény gyerekek, akik együtt jártak Stephennel általános iskolába, csodálkoztak azon, hogy az anyja minden nap pazarul kínálta ebédre a barátait, és később még a gazdag osztálytársait is lenyűgözte a Horace Mann-Lincolnban a Lewis-fiúk számára elérhető korlátlan forró karamellás fagylaltkehely.
Lewis a szállodában töltött életének mesebeli fényűzését szembeállítja a Times Square környékének zord, kocsik zajával, kocsmák szagával, óriásplakátok és neonreklámok káprázatával teli karneváli hangulatával. A Hotel Kidben New York szerelmesei meglátogathatják egy letűnt korszak éjszakai klubjait és mozipalotáit, és bejárhatják a városnézők és árusok, cipőpucolók és kóristalányok útját, akik az utcákon tolongtak, amikor a Times Square valóban a világ kereszteződése volt.
"(T)ez a képeslap egy letűnt korból szépen megörökít egy különleges gyermekkort, amely vetekszik Eloise-éval." - Kirkus Reviews.
"Elbűvölő." - New York Times.
"Színes és nosztalgikus pillanatkép egy letűnt korszakról." -- Bloomsbury Review.
"Történelemmel és szellemességgel teli, ötcsillagos olvasmány Stephen Lewis beszámolója bájos, de abszurd gyermekkoráról, amelyet a Taft Hotel lakosztályában töltött, ahol szobaszervizből rendelt és olyan játékokat játszott, mint a liftes szabadesés. A Hotel Kid egy réges-régi, elegáns korszaknak állít emléket, amely nagyon elegáns volt, és nagyon eltűnt. Ez az a könyv, amelyre már vártunk, anélkül, hogy észrevettük volna: végre egy Eloise felnőtteknek." - Madeleine Blais, a Hegymenetelők szerzője: Portrait of a Family.
