How You Say It: Miért ítélünk meg másokat az alapján, ahogyan beszélnek - és ennek a rejtett előítéletnek a költségei

Olvasói vélemények

A Dr. Kinzler „How You Say It” című könyvéről írt kritikák kiemelik a könyv magával ragadó írói stílusát és a nyelv társadalmi interakciókra és identitásra gyakorolt hatásának éleslátó feltárását. Sok olvasó elismerően nyilatkozik a könyv hozzáférhetőségéről és relevanciájáról a nyelvi előítéletekről és a társadalmi igazságosságról folytatott kortárs viták szempontjából. Egyes kritikák azonban rámutatnak az ismétlésekre és bizonyos témák mélységének hiányára, és azt sugallják, hogy a könyvet rövidebb formátumba lehetne tömöríteni.

Magával ragadó és jól megírt, releváns témák széles körét öleli fel, éleslátó perspektívákat nyújt a nyelv és az identitás témakörében, laikus olvasók és tudósok számára egyaránt hozzáférhető, tele empirikus kutatásokkal és személyes anekdotákkal.

Ismétlődik, és egyes tartalmak a közérthetőség érzetét keltik, bizonyos témák mélyebb feltárása előnyös lenne, egyes részek tölteléknek tűnnek, vagy nem indokolják a könyv hosszát.

(38 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How You Say It: Why We Judge Others by the Way They Talk--And the Costs of This Hidden Bias

Könyv tartalma:

„Generációjának egyik legbriliánsabb fiatal pszichológusától” (Paul Bloom), egy úttörő vizsgálat arról, hogy a beszéd hogyan okozza a legmélyebb társadalmi megosztottságunkat - és hogyan segíthet legyőzni azokat Vonzódunk a hozzánk hasonló emberekhez; ez az emberi természet.

A faj, az osztály és a nem alakítja társadalmi identitásunkat, és így azt is, hogy kiket tekintünk „olyanoknak” vagy „nem olyanoknak”, mint mi. De egy figyelmen kívül hagyott tényező még ennél is erősebb lehet: a beszédmódunk. Amint azt Katherine Kinzler úttörő pszichológus a How You Say It című könyvében feltárja, a beszédmódunk központi szerepet játszik társadalmi identitásunkban, mivel beszédünk nagyrészt azokat a hangokat tükrözi, amelyeket gyermekkorunkban hallottunk.

Bizonyos mértékig megváltoztathatjuk beszédmódunkat, akár a dialektusok közötti „kódváltással”, akár egy új nyelv megtanulásával; idővel beszédünk még úgy is változik, hogy tükrözi fejlődő társadalmi identitásunkat és törekvéseinket. De a legtöbbször örökre az anyanyelvünk jellemez bennünket - és arra vagyunk beidegződve, hogy másokat az anyanyelvük alapján ítéljünk meg, ami gyakran súlyos következményekkel jár.

Valakinek az akcentusa önmagában meghatározhatja, hogy milyen gazdasági lehetőségekkel vagy diszkriminációval találkozik az életében, így a beszéd napjaink egyik legsürgetőbb társadalmi igazságossági kérdésévé válik. Kinzler szerint nyelvi különbségeink kihívást jelentenek, de a jót is szolgálhatják.

Az embereknek hasznára válhat, ha több nyelvnek vannak kitéve - ez a paradoxon arra kellene, hogy ösztönözzön bennünket, hogy elsajátítsuk a törzsiségnek ezt az ősi forrását, és újragondoljuk a beszédnek a társadalmunkban betöltött szerepét.