Thus Have I Seen: Visualizing Faith in Early Indian Buddhism
Bár a buddhizmust gyakran a meditálók és filozófusok vallásaként ábrázolják, az Indiában fennmaradt legkorábbi írások némelyike egészen más képet fest a buddhista gyakorlóról.
Az indiai buddhista elbeszélésekben a köznapi korszak első évszázadaiból származó laikus vallásgyakorlatok többsége nem olvasásból, imádkozásból vagy meditációból áll, hanem bizonyos típusú tárgyakkal való vizuális foglalkozásból. Ezeket a vizuális gyakorlatokat ráadásul a hit ápolásának elsődleges eszközeként ábrázolják, ami a buddhista spirituális úton való továbbhaladás szükséges előfeltétele.
A Thus Have I Seen: Visualizing Faith in Early Indian Buddhism című könyvében Andy Rotman ezeket a vizuális gyakorlatokat vizsgálja, és azt, hogy hogyan működnek egyfajta vázkulcsként a világról és a világban való navigálás módjairól alkotott buddhista elképzelések megnyitásához. Rotman elemzése elsősorban a Divyavadana (Isteni történetek) történetein alapul, amely az ősi buddhista elbeszélések egyik legfontosabb indiai gyűjteménye. Bár a Buddha beszédei jól ismertek a "így hallottam" nyitószavaikról - mivel a buddhista tanításokat először szóban őrizték meg és adták tovább -, a Divjavadana a buddhista dharma terjesztésének egészen más modelljét mutatja be.
A hívőket arra utasítják, hogy nézzenek, ne csak halljanak, és a vizuális örökségek és a vonalvezetés felülmúlja a szóbeli megfelelőiket. Ahogy Rotman világossá teszi, a vizualitásnak ez a konfigurációja alapvetően átalakítja a buddhista gyakorló világát, megváltoztatja, hogy mit lát, mit hisz és mit tesz.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)