Illegális flörtök: Munka, migráció és szexkereskedelem Tokióban

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan elemzi a Fülöp-szigeteki hostessek életét Japánban, megvizsgálva a bevándorlás, a szexualitás és az emberkereskedelem elleni politika hatásait. Megkérdőjelezi az emberkereskedelemről alkotott általános felfogást, és értékes betekintést nyújt a szexipar összetettségébe. Erősségei ellenére egyes olvasók szerint az elemzés túlságosan összetett, és az elbeszélést lehetne egyszerűsíteni.

Informatív és jól kutatott, egyedülálló betekintést nyújt a migráns munkavállalók tapasztalataiba. Az írás általában lebilincselő és közérthető, így a tudományos és az alkalmi olvasók számára egyaránt alkalmas. Sikeresen átformálja az emberkereskedelemmel kapcsolatos vitát, és fontos kritikát fogalmaz meg az uralkodó narratívákkal szemben.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy az elemzés túlságosan terjedelmes, és az adatok világosabb bemutatása előnyösebb lenne. Aggályosnak tartják a számszerűsíthető bizonyítékok hiányát és a tudományos szakzsargon használatát, ami ronthatja a fő érvek általános érthetőségét. Emellett egyesek úgy vélik, hogy a könyv lehetne lényegesen rövidebb is anélkül, hogy elveszítené a lényegi mondanivalóját.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Illicit Flirtations: Labor, Migration, and Sex Trafficking in Tokyo

Könyv tartalma:

2004-ben az Egyesült Államok Külügyminisztériuma a Japánban élő filippínó hostesseket a világ legnagyobb szexkereskedelem áldozatainak csoportjává nyilvánította. Amióta ez a globális figyelem irányul, a Japánba érkező hostessek száma közel 90 százalékkal csökkent - a 2004-es több mint 80 000-ről mára alig több mint 8000-re. Egyesek számára ez a globális emberkereskedelem elleni kampány győzelmét jelentheti, de Rhacel Parre szerint ez a drasztikus csökkenés - amely migránsok ezreit fosztotta meg a megélhetésétől - valójában visszaesés.

Parre as hostessek mellett dolgozott egy munkásosztálybeli klubban Tokió vöröslámpás negyedében, italokat szolgált fel, karaokét énekelt, és szórakoztatta a vendégeit, köztük a jakuza, a japán bűnszövetkezet tagjait. Míg az általános feltételezés szerint ezek a hostessbárok a szexuális emberkereskedelem melegágyai, Parre hamar felfedezte a dolgozó migráns nők más világát, ahol a nők saját akaratukból tartózkodtak, és ami a legfontosabb, egyiküket sem kényszerítették prostitúcióra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hostessek más szempontból nem voltak kiszolgáltatottak.

Az Illicit Flirtations megkérdőjelezi az emberkereskedelemről alkotott elképzeléseinket, és megkérdőjelezi az Egyesült Államok politikáját, amely ezeket a nőket széles körben szexkereskedelem áldozataiként tartja számon. Rávilágít arra, hogy a felülről lefelé irányuló jogi korlátozások bevezetésével a vélt problémák megoldására - beleértve a migránsok közvetítőitől való függőséget erőltető törvényeket, a migránsokat egy munkaadóhoz kötő vendégmunkáspolitikát, a migránsok integrációját korlátozó házassági törvényeket és a papírok nélküli migránsokat kriminalizáló intézkedéseket - sok nő nem kevésbé, hanem inkább kiszolgáltatottabbá válik a kizsákmányolásnak. Nem maguk a munkahelyek, hanem a szabályozás teszi a migránsokat fogékonnyá az emberkereskedelemre. Ha véget akarunk vetni az emberek kizsákmányolásának, először is meg kell értenünk a migránsok tényleges tapasztalatait, nem pedig globális politikai nyilatkozatokra hagyatkozhatunk. Ez a könyv régóta esedékes betekintést nyújt az emberkereskedelem áldozatainak tartott emberek valós világába.