Immaterializmus: Tárgyak és társadalomelmélet

Olvasói vélemények

A kritikák a Harman objektumorientált filozófiáról szóló könyvének elismerését és kritikáját egyaránt tartalmazzák. Sok olvasó csodálja a rövidséget, a világosságot és a lebilincselő stílust, különösen azt, ahogyan az elvont fogalmakat a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) történelmi példájára alkalmazza. Néhányan azonban úgy érzik, hogy a VOC-ra való összpontosítás háttérbe szorítja az objektumorientált ontológia (OOO) feltárását, és megkérdőjelezik Harman elképzeléseinek gyakorlati vonatkozásait.

⬤ Rövidség és egyértelműség az írásban.
⬤ Magával ragadó stílus sűrű próza nélkül.
⬤ A fogalmak érdekes alkalmazása a VOC történetére.
⬤ Jó bevezetés Harman munkásságába szociológusok, antropológusok és vallástudományi hallgatók számára.
⬤ Az objektumorientált ontológia elveinek világos bemutatása.

⬤ A VOC-ra való összpontosítás talán aránytalan, és elvonja a figyelmet az OOO feltárásától.
⬤ Egyes olvasók a filozófiai következtetéseket megalapozatlannak vagy kevéssé mélynek találják.
⬤ Kritika Harman tudományos fogalmakkal és az OOO-n belüli hierarchiával kapcsolatos elképzeléseivel kapcsolatban.
⬤ Kérdések az OOO gyakorlati következményeivel és jelentőségével kapcsolatban a valóság megértésében.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Immaterialism: Objects and Social Theory

Könyv tartalma:

Milyen tárgyak léteznek a társadalmi világban, és hogyan kell megértenünk őket? Egy konkrét Pizza Hut étterem ugyanolyan valóságos, mint az alkalmazottak, az asztalok, a szalvéták és a pizzák, amelyekből áll, és ugyanolyan valóságos, mint a Pizza Hut vállalat, amelynek székhelye Wichita, az Egyesült Államok, a Föld bolygó, valamint az étteremnek az alkalmazottak és a vásárlók életére gyakorolt társadalmi és gazdasági hatása?

Ebben a könyvben az objektumorientált filozófia megalapítója kifejti megközelítését, hogy megvilágítsa a tárgyak természetét és státuszát a társadalmi életben. Míg gyakran feltételezik, hogy a tárgyak iránti érdeklődés a materializmus egy formáját jelenti, Harman elutasítja ezt a nézetet, és ehelyett egy "immaterialista" módszert dolgoz ki. Olyan vezető kortárs gondolkodók munkásságát vizsgálva, mint Bruno Latour és Levi Bryant, erőteljes kritikát fogalmaz meg a "szereplő-hálózat elmélettel" szemben. Leibniz híres példájának, a Holland Kelet-indiai Társaságnak a hosszas tárgyalása során Harman amellett érvel, hogy ez a társaság nem azáltal minősül tárgynak, hogy "mi az" vagy "mit csinál", hanem azáltal, hogy egyik formára sem redukálható. Harman szerint életének fázisait nem elsősorban drámai események, hanem a szimbiózis pillanatai határolják el - ezt a kifejezést Lynn Margulis biológustól veszi át.

Ez a könyv kulcsfontosságú ellenpontot nyújt az állandó változás, a holisztikus hálózatok, a performatív identitások és a dolgok emberi gyakorlat általi megkonstruálásának ma már mindenütt jelenlévő társadalmi elméleteivel szemben. Mindenki számára vonzó lesz, akit érdekelnek a filozófia, valamint a társadalom- és kultúraelmélet élvonalbeli vitái.