Értékelés:
Catherine Cho memoárja megrendítő és mélyreható betekintést nyújt a szülés utáni pszichózisban szerzett tapasztalataiba, személyes elbeszélését az anyaság, a veszteség és a mentális egészség tágabb témáival szövi össze. Az írás költői minőségéről, érzelmi mélységéről és nyers őszinteségéről ismert, ami egyszerre teszi lebilincselő olvasmánnyá és fontos hozzájárulássá a mentális betegségekről szóló vitákhoz. Bár a memoár nagyon ajánlott éleslátása és szépsége miatt, egyes olvasók mélyen megrendítőnek és érzelmileg megterhelőnek találták az olvasását.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt költői próza.
⬤ Mély betekintést nyújt a szülés utáni pszichózisba.
⬤ Magával ragadó és lebilincselő elbeszélés, amely úgy olvasható, mint egy lapozgatós könyv.
⬤ Felhívja a figyelmet az anyasággal kapcsolatos mentális egészségügyi problémákra.
⬤ Érzelmek széles skáláját váltja ki, és személyes hangot üt meg az olvasókkal.
⬤ Bátor beszámolót nyújt a személyes küzdelmekről, segít másoknak, hogy kevésbé érezzék magukat egyedül.
⬤ A téma érzelmi súlya egyes olvasók számára megterhelő lehet.
⬤ Néhányan nehezen olvasták a leírt élmények intenzitása miatt.
⬤ Az olvasóknak megfelelő mentális állapotban kell lenniük, amikor az anyaság és a mentális betegségek témáját megközelítik.
(49 olvasói vélemény alapján)
Inferno: A Memoir of Motherhood and Madness
A New York Times Book Review szerkesztői választása
Az Inferno egy nyugtalanító és mesterien elbeszélt memoár, de egyben fontos is, amely visszavág a hatalmas tabuknak... --The New York Times Book Review.
Kirobbanó - Good Morning America.
Fenséges --Bookpage (csillagos kritika)
Amikor Catherine Cho és férje Londonból elindultak, hogy újszülött fiukat bemutassák az Egyesült Államokban szétszórtan élő családtagjaiknak, el sem tudta volna képzelni, mi vár rájuk. Az utazás vége előtt pszichózis alakul ki nála, a valóságtól való teljes elszakadás, melynek következtében elveszíti minden idő- és helyérzékét, beleértve azt is, hogy mi a valóságos és mi nem. Kétségbeesésében férje beutalja egy közeli pszichiátriai kórházba, ahol megkezdi identitása újjáépítésének nehéz munkáját.
Ebben a rendíthetetlenül őszinte, éleslátó és gyakran megrázó memoárban Catherine rekonstruálja önismeretét, kezdve a koreai bevándorlók lányaként eltöltött gyermekkorával, egy traumatikus múltbéli kapcsolaton keresztül egészen a férjével, Jamesszel való udvarlás és házasság első éveiig. Múltjának ezeket a részeit mesterien szövi össze a kórteremben töltött napok eleven, közvetlen elbeszélésével.
Az eredmény a pszichózis és az anyaság erőteljes feltárása, amely egyszerre intenzíven személyes, mégis egyetemes tapasztalatot hordoz magában - arról, hogyan szeretjük, éljük és értjük meg magunkat egymáshoz viszonyítva.
