Értékelés:
Catherine Cho memoárja a szülés utáni pszichózisról egy megrendítő és gyönyörűen megírt elbeszélés, amely az anyaság érzelmi és pszichológiai küzdelmeivel foglalkozik, különösen a mentális egészséggel összefüggésben. A könyv a személyes tapasztalatokat mély meglátásokkal ötvözi, és az olvasók széles körének, köztük az anyáknak, a mentálhigiénés szakembereknek és mindenkinek, akit érdekelnek az emberi érzelmek összetettsége. Míg sokan dicsérték magával ragadó prózáját és érzelmi őszinteségét, néhány olvasó lesújtóan szomorúnak és nehezen emészthetőnek találta, különösen a terhesség alatt. Összességében a könyvet kötelező olvasmányként jellemezték, amely felhívja a figyelmet egy kritikus, de gyakran figyelmen kívül hagyott témára.
Előnyök:⬤ Jól megírt és magával ragadó
⬤ mély betekintést nyújt a szülés utáni pszichózisba
⬤ érzelmes és átélhető
⬤ gyönyörűen érzékelteti a küzdelmeket és a kapcsolatokat
⬤ felhívja a figyelmet a mentális egészséggel kapcsolatos problémákra
⬤ sokan nehezen tették le
⬤ lebilincselő és élénk történetmesélés.
⬤ Lesújtóan szomorú és nyomasztó lehet
⬤ néhány olvasónak nehéz volt olvasni a terhesség alatt
⬤ intenzív érzelmi fájdalmat és borzalmat ír le, ami nem minden olvasó számára megfelelő lehet.
(49 olvasói vélemény alapján)
Inferno - A Memoir of Motherhood and Madness
„Gyönyörűen megírt beszámoló a szülés utáni pszichózisról, valamint a család kötelékeiről, áldásairól és terheiről” NIGELLA LAWSON.
A SUNDAY TIMES YOUNG WRITER OF THE YEAR DÍJ SHORTLISTJÉRE KERÜLT.
A JHALAK-DÍJ JELÖLTJEI KÖZÉ KERÜLT.
*A hét könyve*.
*A Guardian 2020-as év memoárja*.
*Harper's Bazaar 10 nő, aki 2020-ban meg fogja formálni azt, amit nézel, látsz és olvasol*.
'Meglepő és eredeti' Cathy Rentzenbrink, The Times.
'Teljesen lesújtó. Teljesen szívszorító” Daisy Johnson.
Catherine Cho fia három hónapos volt, amikor férjével elmentek otthonról, hogy megismertessék a családjukkal.
Catherine maga sem tudta volna elképzelni, hogyan végződik számára ez az utazás - egy nem önkéntes pszichiátrián bukkan fel, férjétől és gyermekétől elválasztva, képtelen megérteni, ki ő, és nem emlékszik arra, hogyan került oda.
A kórteremben töltött két hét alatt Catherine a jegyzetfüzetéhez fordult, hogy darabról darabra rekonstruálja, ki is ő valójában, életének darabkáiból, ahogy azok visszasodródtak hozzá. Az eredmény a pszichózis és az anyaság eme erőteljes felfedezése, amely egyszerre intenzíven személyes, ugyanakkor egyetemes tapasztalatot is hordoz magában - arról, hogyan szeretjük, éljük és értjük meg magunkat egymáshoz viszonyítva.
„Kísérteties, ékesszóló megidézése annak, hogyan válunk idegenné önmagunk számára” Observer.
