Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az írországi kilencéves háború jól dokumentált elbeszélését mutatja be, elsősorban angol szemszögből, az írek ábrázolásáról eltérő véleményekkel. Egyes olvasók értékelik a könyv mélységét, a női szerepek beépítését és a szép bemutatását, míg mások tiszteletlen és tele van kolonialista szempontokkal.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és magával ragadó írás, amely elkerüli a száraz történelmet
⬤ jól dokumentált tudományosság terjedelmes lábjegyzetekkel
⬤ egyedülálló nézőpont a kilencéves háborúról
⬤ figyelmet szentel a nők szerepének a történelemben
⬤ szépen bemutatott, jó térképekkel és a karakterek ívét összefűző epilógusokkal.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók szerint lekezelő és az írellenes sztereotípiákat fenntartó
⬤ felcserélhető karakterneveket használ, ami zavart okoz
⬤ a csaták túlzott részletezése unalmassá válhat
⬤ az ír tapasztalatok lekicsinyítése vagy semmibe vétele.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Elizabethan Conquest of Ireland
Könyv tartalma:
Ez a történet az Írországban „megbukott” Brit Birodalom és a Tudor-uralom szomorú végét mutatja be.
Anglia és Írország kapcsolatát az 5. század óta, amikor ír fosztogatók elrabolták Szent Patrikot, zűrzavarok jellemzik. E saga talán legkövetkezetesebb fejezete a sziget 16. századi leigázása volt, és különösen az I. Erzsébet királynő hosszú uralkodásához kapcsolódó erőfeszítések, amelyek visszhangja még ma is felkavaró. Ez az „első brit birodalom” története.
Az Erzsébet-kori hódítás története ritkán kapta meg a megérdemelt figyelmet, sokáig háttérbe szorítva a királynőt kihívó, „fényesebb” események által, különösen a katolikus Spanyolország és Franciaország, a protestáns Angliánál sokkal nagyobb erőforrásokkal rendelkező szuperhatalmak részvételével. Írországot periférikus színtérnek, a katolikus eretnekek menedékének és a külföldi inváziók potenciális „hátsó ajtajának” tekintették. A királynő által kiküldött lordhelyetteseket gyötörték ezek a félelmek, és vasmarokkal reagáltak. Alárendeltjeik kádereit, köztük olyan tehetséges költőket és írókat, mint Philip Sidney, Edmund Spenser és Walter Raleigh, mind megrontották a folyamat során, humanista értékeiket eltorzították az ír élet valósága, mivel a hódítás és a kisajátítás szemüvegén keresztül találkoztak vele.
Ezek az emberek Írország jövőjét a brit állam kiterjesztésének tekintették, amint azt a Dublin mellett fekvő Bryskett's Cottage-ban lévő „szalon” is mutatja, ahol a vendégek az „ír kérdés” megvitatására gyűltek össze. Az ilyen tanácskozásoknak azonban nem lett jutalma végső győzelem, csak gyengítő háborúskodás, amely Erzsébet uralkodásának teljes időtartamára kiterjedt. Ez a történet a lázadásról, az elnyomásról, az atrocitásokról és a népirtásról szól, és egy gyengélkedő, csüggedt királynővel ér véget, aki belső görcsökkel és egy üres kincstárral néz szembe. Halála a Tudor-dinasztia végét jelentette, amelyet nem a nagy ellenség, Spanyolország feletti győzelem, hanem a kormányozhatatlan Írország - az első gyarmati „bukott állam” - jelentett.
