Olvasói vélemények
Összegzés:Gail Ramshaw „Isten a nemeken túl” című könyve elgondolkodtatóan vizsgálja, hogyan használjunk tágabb nyelvezetet Isten leírására a modern keresztény istentiszteleten. Arra összpontosít, hogy túl kell lépni a hagyományos, férfi nemek szerinti nyelvezeten, és a Szentírásból és az egyháztörténelemből meríthetünk tanulságokat. A könyvet dicsérik világos küldetése és a keresztény közösségen belüli különböző nézőpontok iránti érzékenysége miatt.
Előnyök:⬤ Világos és türelmes a küldetése
⬤ alkalmas azoknak, akiket érdekel az Istennel kapcsolatos teológiai nyelvezetük bővítése
⬤ innovatív istentiszteleti forrás
⬤ szilárd bibliatudományi alapokon nyugszik
⬤ hasznos ellenszert nyújt a férfi-nemek szerinti nyelvezet ellen
⬤ nem egy dühös feminista értekezés
⬤ eszközként szolgál az értelmes istentisztelet megteremtéséhez.
Hátrányok:Talán nem tetszik a hagyománytisztelőknek, akik ellenállnak a meglévő istentiszteleti nyelvezet megváltoztatásának; néhány olvasó bonyolultnak és kihívást jelentőnek találhatja a nyelv és az igék felfedezését.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
God Beyond Gender
Könyv tartalma:
Az Isten-nyelv keresztény használata vita tárgya lett laikusok, teológusok, istentiszteleti vezetők és mások között. Az ilyen viták gyakran hevesek, mert az Isten megszólítása érinti azt, amit sokan a lelkiségük szívéhez közel állónak tartanak.
Gail Ramshaw a doxológiai, keresztény és feminista szempontokat ötvözve megvizsgálja az Istenről szóló keresztény beszédmódok minden egyes elsődleges típusát, és eközben értékeli a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket, valamint hasznos iránymutatásokat és megoldásokat javasol.
Számos kérdés merül fel ebben a témában. Megtartható-e a bibliai használat alapján az Istenre vonatkozó hímnemű névmás? Lehet-e a szentháromságtani nyelvezet nemi szempontból befogadó? Mi legyen az Isten isteni nevének (YHWH) keresztény értelmezése az Ószövetségben? Milyen lehetőségei és veszélyei vannak annak, hogy emberi képeket („bíró”, „pásztor”, „apa”, „anya”, „Szofia”) használjunk Istenre? Vajon minden emberi nyelv - és esetleg minden emberi gondolkodás - szükségszerűen metaforikus?
