Isten dicsőségére: Hogyan vezetett a monoteizmus a reformációhoz, a tudományhoz, a boszorkányüldözéshez és a rabszolgaság végéhez

Olvasói vélemények

A könyv általában pozitív kritikákat kap, mivel lenyűgözően és jól kutatva vizsgálja az egyistenhit és a kereszténység nyugati civilizációra gyakorolt hatását, különös tekintettel a tudomány fejlődésére, a rabszolgaság eltörlésére és a boszorkányüldözések összefüggéseire. Az olvasók nagyra értékelik Stark azon képességét, hogy megkérdőjelezi az uralkodó történelmi narratívákat, és adatokkal alátámasztott érveket mutat be. Egyes kritikák azonban empirikus hibákra, túlzottan polemikus álláspontokra és a többi monoteista hitre való elégtelen összpontosításra mutatnak rá.

⬤ Magával ragadó és közérthető írásmód.
⬤ Alapos kutatás és jól alátámasztott érvek.
⬤ Új nézőpontot kínál a kereszténységnek a nyugati civilizáció alakításában betöltött szerepéről.
⬤ Megkérdőjelezi a gyakori történelmi tévhiteket.
⬤ Különösen jól sikerültek a tudomány felemelkedéséről és a rabszolgaság eltörléséről szóló részek.

⬤ Számos empirikus tévedést és túlságosan merész állítást tartalmaz.
⬤ Néhány kevésbé érdekesnek vagy túlságosan hosszúnak ítélt szakasz.
⬤ Hajlamos a felvilágosodás gondolkodói és a marxista történészek elleni polémiára.
⬤ Más nagy monoteista vallások, például a judaizmus és az iszlám korlátozott feltárása.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

For the Glory of God: How Monotheism Led to Reformations, Science, Witch-Hunts, and the End of Slavery

Könyv tartalma:

Rodney Stark provokatív új könyve azt állítja, hogy - akár tetszik, akár nem - az Isten dicsőségére cselekvő emberek alakították modern kultúránkat. Folytatva az egyistenhit széles körű következményeinek azonosítására irányuló projektjét, Stark megmutatja, hogy a keresztény istenfelfogás - szinte elkerülhetetlenül és ugyanazokból az okokból - eredményezte a protestáns reformációt, a modern tudományok felemelkedését, az európai boszorkányüldözést és a rabszolgaság nyugati eltörlését. Eközben megmagyarázza, hogy a keresztény és az iszlám istenkép miért vezetett olyan eltérő kulturális eredményekhez, amelyek a keresztényeket a tudomány előmozdítására, a boszorkányégetésre és a rabszolgaság elítélésére késztették, a muszlimokat azonban nem.

A tőle megszokott tisztánlátással és a bevett bölcsességgel szembeni szkepticizmussal Stark ezeknek az eltérő jelenségeknek az eredetét a monoteista vallási szervezetekben találja meg. Az ilyen szervezetekben általános a vallási intenzitás fenntartására irányuló nyomás, ami heves konfliktusokhoz és szakadásokhoz vezet, amelyeknek messzemenő társadalmi következményei vannak.

Útközben Stark számos általánosan elfogadott elképzelést megcáfol. A tudomány tizenhatodik századi virágzását nem úgy értelmezi, mint egy hirtelen forradalmat, amely áttörte a vallási korlátokat, hanem mint a középkori teológia normális, fokozatos és közvetlen kinövését. Azt is kimutatja, hogy éppen az Istenről alkotott elképzelések, amelyek a tudomány fellendülését támogatták, az egyébként józan gondolkodású európaiak - köztük néhány híres tudós - intenzív boszorkányüldözéséhez is vezettek. Ez az istenfelfogás eredményezte azt is, hogy a keresztények elítélték a rabszolgaságot, mint förtelmet - és a legvadabb boszorkányüldözők közül néhányan az Atlanti-óceán mindkét partján a sikeres abolicionista mozgalmak elkötelezett résztvevői voltak.

Az Isten dicsőségére egy lebilincselő elbeszélés, amely számot ad a keresztény és a muszlim világ nagyon különböző történelméről. Alapvetően megváltoztatja a vallásnak a történelemben betöltött szerepéről alkotott képünket, valamint a sok olyan dolog mögött álló erőket, amelyeket mi világi haladásként emlegetünk.