Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Seekers after God
Frederic William Farrar (Bombay, 1831. augusztus 7. - Canterbury, 1903. március 22.) az anglikán egyház papja, iskolai tanár és író. Ő volt a koporsóvivő Charles Darwin temetésén 1882-ben. Tagja volt a cambridge-i Apostolok titkos társaságnak. 1883-tól 1894-ig Westminster fődiakónusa, 1895-től 1903-ban bekövetkezett haláláig a canterburyi székesegyház dékánja volt.
Farrar vallásos írásai közé tartozott a Krisztus élete (1874), amely nagy népszerűségnek örvendett, és a Szent Pál élete (1879). Műveit számos nyelvre lefordították, különösen a Krisztus élete címűt.
Farrar hitt abban, hogy egyesek a halál után is üdvözülhetnek. Ő alkotta meg a "förtelmes képzelgés" kifejezést arra a régóta fennálló keresztény elképzelésre, hogy az elkárhozottak örök büntetése szórakoztatja az üdvözülteket. Farrar 1878-ban kiadta az Örök reményt, 1881-ben pedig a Mercy and Judgment (Kegyelem és ítélet) című könyvét, amelyben hosszasan védi a pokollal kapcsolatos álláspontját.
Farrar-t univerzalizmussal vádolták, de ő ezt a hitet nagy bizonyossággal tagadja. Farrar 1877-ben öt prédikációjának bevezetőjében, az előszóban támadja azt a gondolatot, hogy ő az univerzalizmus híve. Elutasít minden vádat azok részéről is, akik mást állítanának. Azt mondja: "Nem merem az univerzalizmus dogmáját lefektetni, részben azért, mert lehetetlen számunkra felmérni a rosszban való makacs kitartás megkeményítő hatását és az emberi akarat erejét, hogy ellenálljon Isten szeretetének".
1882 áprilisában egyike volt a tíz koporsóhordozónak Charles Darwin temetésén a Westminster apátságban; a többiek a következők voltak: Devonshire hercege, Argyll hercege, Derby grófja, J. Russell Lowell úr, W. Spottiswoode úr, Sir Joseph Hooker, A. R. Wallace úr, Huxley professzor és Sir John Lubbock. (wikipedia.org)
