Olvasói vélemények
Összegzés:Owen Gingerich „Isten univerzuma” című könyve a tudomány és a hit kapcsolatát vizsgálja, hangsúlyozva, hogy a tudomány nem tagadja a Teremtő létezését. Magával ragadó diskurzust mutat be a világegyetem finomhangolásáról és az antropikus elvről, bár nem állítja, hogy meggyőző bizonyítékot szolgáltat Istenre. Az írást dicsérik a világosságáért és a magával ragadó stílusáért, amely az összetett gondolatokat is érthetővé teszi, ugyanakkor elgondolkodtató és éleslátó.
Előnyök:⬤ Éleslátó és olvasmányos
⬤ Jól felépített, magával ragadó tartalommal
⬤ Egyedülálló nézőpontot kínál a tudomány és a vallás összeegyeztethetőségéről
⬤ Összetett tudományos fogalmakat tárgyal közérthető módon
⬤ Elgondolkodtató vitákra ösztönöz
⬤ A hívők és a szkeptikusok számára egyaránt vonzó
⬤ Rövid és tömör, széles olvasóközönséget ösztönöz
⬤ A tudomány és a hit egyik tekintélyes képviselője írta.
Hátrányok:⬤ Tartalmaz néhány filozófiai és metafizikai értekezést, amelyeket néhány olvasó elkalandozónak vagy nehezen követhetőnek találhat
⬤ Néhány érvből hiányzik az erős statisztikai érvelés
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy nem nyújt végleges bizonyítékot az állításaira
⬤ Néhány kritikus hiányosságokat jegyzett meg a bemutatásban
⬤ Talán túl rövid azok számára, akik mélyreható tudományos elemzést keresnek.
(41 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
God's Universe
Könyv tartalma:
Egy nagyon hosszú történelmű világegyetemben élünk, egy hatalmas kozmoszban, ahol a dolgok elképzelhetetlenül hosszú korszakok alatt alakulnak ki. Csillagok és galaxisok alakultak ki, és elemek jönnek elő a nagy csillag üstökből. A szükséges elemek jelen vannak, a környezet alkalmas az életre, és lassan életformák népesítették be a Földet. Vajon a teremtő erők céltudatosak, és valójában isteniek?
Owen Gingerich hisz a szándék és a cél világegyetemében. Legalábbis feltételezhetjük, hogy ennek a célnak a részei vagyunk, és éppen elég szabadsággal rendelkezünk ahhoz, hogy a lelkiismeret és a felelősségvállalás is része legyen a dolognak. Még az is lehet, hogy ezek az okai annak, hogy a fájdalom és a szenvedés jelen van a világban. A világegyetem talán valóban érthető.
Johannes Keplert véve alapul, Gingerich amellett érvel, hogy az egyén egyszerre lehet kreatív tudós és az isteni tervezés hívője - hogy a tudományos kutatás motivációja valójában abból a vágyból eredhet, hogy Isten keze munkájának nyomára bukkanjon. A teista metafizikával rendelkező tudós ugyanúgy közelíti meg a laboratóriumi problémákat, mint a szemben ülő ateista kollégája. Valószínűleg mindketten meglepődve, csodálkozva és titokzatosan szemlélik a természetben tapasztalható elképesztő alkalmazkodásokat.
Az Isten világegyetemében Gingerich "egy teista teret" váj ki, ahonnan lehetséges egy olyan világegyetemet szemlélni, ahol Isten interaktív szerepet játszik, észrevétlenül, de a tudomány által nem kizárva.
