Japán halálversek: Zen szerzetesek és haiku költők írásai a halál küszöbén

Olvasói vélemények

A japán halálversek gyűjteménye egyedülálló és kísérteties betekintést nyújt egy olyan kulturális hagyományba, amely egyszerre gyönyörű és megrendítő. A könyv jól kutatott és rendszerezett, értékes kontextust nyújt a japán költészet történetéről, és betekintést nyújt a költők életébe és gondolataiba haláluk idején. Míg egyes olvasók mélyen megindítónak és mélyrehatónak találták a verseket, mások úgy érezték, hogy sok közülük nem tartozik a szerzők legjobb munkái közé.

⬤ Kifejezetten a japán halálverseknek szentelt egyedülálló összeállítás.
⬤ Jól megalapozott és informatív, történelmi kontextust nyújtó kötet.
⬤ A versek mellett a költők rövid életrajzát is tartalmazza.
⬤ Változatos versstílusok, beleértve a tanka és a haiku verseket.
⬤ Elgondolkodtató betekintés a japán kultúrába és a halálhoz való hozzáállásba.
⬤ Gyönyörűen megírt és rendszerezett, így értékes kiegészítője a versgyűjteményeknek.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy sok vers nem túl mély vagy emlékezetes.
⬤ Csak romaji fordítások szerepelnek, az eredeti japán szöveg hiányzik.
⬤ A témák érzelmi súlya egyes olvasók számára nyomasztó lehet.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv nem tartalmaz elég költő legjobb műveit.

(97 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Japanese Death Poems: Written by Zen Monks and Haiku Poets on the Verge of Death

Könyv tartalma:

"Ez a kötet csodálatos bevezetés a japán jisei hagyományába, tele van gyönyörű, spontán versekkel és a verseket író különc és elkötelezett szerzetesek frappáns, gyakran vicces leírásaival." -- Tricycle: The Buddhist Review

Bár a halál tudata a legtöbb kultúrában nagyon is az élet része, ez talán sehol sem igazabb, mint Japánban, ahol a halál közeledtével évszázados hagyománya alakult ki a jisei, vagyis a "halálvers" írásának. Egy ilyen verset gyakran a költő életének utolsó pillanataiban írnak.

Több száz japán halálverset, sok esetben a költő halálának körülményeit leíró kommentárral, fordítottak le angolra, túlnyomó többségüket most először. A szerző, Yoel Hoffmann feltárja a halállal kapcsolatos attitűdöket és szokásokat a történelmi és a mai Japánban, és példákat hoz arra, hogy ezek hogyan tükröződtek a nemzet irodalmában általában. Ezután a jisei írás fejlődését vizsgálja - a korai nemesség vágyakozó verseitől és a szamurájok "férfiasabb" verseitől a későbbi századok szatirikus halálverseiig.

A zen buddhista elképzelések a halálról a szintén mellékelt kínai zen szerzetesek halálverseinek gyűjteménye előszavaként is ismertetésre kerülnek. Végül az utolsó rész háromszázhúsz haikut tartalmaz, amelyek közül néhányat még soha nem állítottak össze, angol fordításban és japán romanizált formában.