Értékelés:
George Sansom többkötetes Japán története nagyra értékelt, mert átfogó és tudományos, mégis közérthető módon tárja fel a japán történelmet a feudális időszaktól a Meidzsi-restaurációig. Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő prózát és a részletes beszámolót, bár a könyv talán leginkább a téma iránt komolyan érdeklődőknek való.
Előnyök:⬤ A japán történelem alapos és részletes vizsgálata, különös tekintettel a politikai és gazdasági vonatkozásokra.
⬤ Olvasmányos és lebilincselő próza, amely az összetett témákat is érthetővé teszi.
⬤ Jól tagolt, különálló kötetekre tagolva, amelyek mindegyike jelentős történelmi korszakokat fed le.
⬤ Rendkívül informatív, és Japán standard elbeszélő történelmeként tartják számon.
⬤ Nem ajánlott alkalmi olvasóknak vagy a japán történelemről kevés előismerettel rendelkezőknek, mivel sűrűnek és bonyolultnak tűnhet.
⬤ A harmadik kötetet gyengébbnek tartják, mint az előzőeket, mivel inkább a társadalmi változásokra, mint az eseményekre és személyiségekre összpontosít.
⬤ A Tokugawa-sogunátus ellenében elfogult szemléletet képviselhet.
⬤ A kulturális szempontok korlátozott kezelése, ami csalódást okozhat a Japán kultúrtörténete iránt érdeklődőknek.
(13 olvasói vélemény alapján)
A History of Japan, 1615-1867
Ez a háromkötetes mű befejező kötete, amely a japán történelem legkiválóbb nyugati tudósának életművét zárja le. A japán civilizáció 1867-ig tartó fejlődésének egyenes vonalú elbeszélése, a három kötet Japán első nagyszabású, átfogó története.
A híres Rövid kultúrtörténettel ellentétben elsősorban a politikai és társadalmi jelenségekkel foglalkozik, és csak mellékesen érinti a vallást, az irodalmat és a művészeteket. A feldolgozás elsősorban leíró és tényszerű, de a szerző néhány pragmatikus értelmezést is kínál, és összehasonlításokat javasol más népek történelmével.
A History of Japan: 1615-1867 című könyv Japán politikai és társadalmi fejlődését mutatja be a Tokugawa-sógunok két és fél évszázados uralma alatt, amely a nemzeti élet szinte minden területén figyelemre méltó fejlődéssel teli időszak volt. Ieyasu, az első Tokugawa sógun alatt kezdték kidolgozni a fékek és ellensúlyok rendszerét, hogy a nagy hűbérurakat rendben tartsák. Utódai folytatták ezt a politikát, és a Tokugawa-sógunok kormányzásának valóban alapvető jellemzője volt a béke fenntartására való eltökéltség. A polgárháborútól megszabadulva a nemzet energiáit a mezőgazdaság, a gyáripar és a bányászat árutermelésének növelésére fordította.
Az elszigeteltség hagyományos politikája a külföldi hajók japán vizekre való megérkezésével kezdett sérülni, az első betolakodók az oroszok voltak az 1790-es években. Ezt követően a kormány küzdött azért, hogy a külföldi hajókat távol tartsa a japán kikötőktől, de hamarosan a nyugati hatalmak nyomása, amelyet Perry kommodor parancsnoksága alatt 1853-ban hadihajók érkezése erősített, arra kényszerítette Japánt, hogy részt vegyen a nemzetközi ügyekben.
