Jione Havea a Jónás könyvét az éghajlatváltozás szemszögéből elemzi, ezt a jelenlegi helyzetet használja fel arra, hogy újragondolja Jónás jelentőségét a kortárs küzdelmek és összefüggések szempontjából, és a kommentálás hagyományos gyakorlatát felhasználva a bibliai szöveg jelentését tárja fel.
Havea a Jónás 3:10-ből indul ki, amelyben Isten megbánja és újragondolja (úgy dönt, hogy nem pusztít), és ezt kihívásnak és lehetőségnek tekinti a bibliatudósok számára, hogy elgondolkodjanak az éghajlatváltozás valóságán. Havea kétféleképpen épít erre a lehetőségre: először előrefelé olvassa Jónást, különös figyelmet fordítva az elbeszélés tengerre és Ninivére való irányultságára, majd visszafelé, kiemelve a tenger és az (is)szárazföld életének jelentőségét az elbeszélés folyása szempontjából.
Másodszor, azáltal, hogy az elbeszélés más alakjait vizsgáljuk, ahelyett, hogy az elbeszélő Jónás és Istene iránti megszállottságára összpontosítanánk. Havea emlékezteti az olvasót arra, hogy a halak, a növény, a féreg és más állatok is kulcsfontosságúak ebben az elbeszélésben, és megvizsgálja, hogy ez hogyan változtathatja meg a szöveg olvasatát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)