Joyce könyve a sötétségről, 1.: Finnegans Wake

Olvasói vélemények

John Bishop „Joyce könyve a sötétségről” című könyve a Finnegans Wake átfogó elemzése, amely az alvás és az álmok szemüvegén keresztül nyújt éleslátó értelmezéseket. A könyv jól illusztrált és alaposan kutatott, és mind a tudósok, mind a Joyce elkötelezett olvasói számára vonzó. Ugyanakkor nem ajánlott a kezdő olvasóknak a sűrű prózája és az egyetlen tézisre való összpontosítása miatt, amely figyelmen kívül hagyhatja Joyce művének más témáit és aspektusait.

⬤ Mély betekintést nyújt a Finnegans Wake alvás- és álomtémáiba, egyedülálló értelmezést kínálva.
⬤ Kiterjedt és gazdag illusztrációk, köztük diagramok és etimológiai táblázatok.
⬤ Átfogó tudományosság, szigorú elemzéssel, ami a komoly olvasók számára értékes forrássá teszi a könyvet.
⬤ Magával ragadó és humoros írásmód, amely komplexitása ellenére is élvezetessé teszi a könyvet.

⬤ Nem alkalmas kezdőknek; a Finnegans Wake magas szintű ismeretét feltételezi.
⬤ Az írás sűrű és kihívó lehet, gyakran sok közvetlen idézettel átszőve a szövegből, ami megnehezíti az olvashatóságot.
⬤ Az egy konkrét értelmezésre való összpontosítás elhanyagolhatja a mű más jelentős témáit és szereplőit.
⬤ Egyes olvasók bizonyos szakaszokat ismétlődőnek vagy nem jól strukturáltnak találtak, ami ronthat az általános élményen.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Joyce's Book of the Dark, 1: Finnegans Wake

Könyv tartalma:

A közmondások, bár névtelenek, nagy tekintéllyel szólnak, és a politikusok a klasszikus kortól a modern időkig hatékonyan alkalmazták őket retorikájukban. A huszadik századi politikai közmondásokat vizsgálva Wolfgang Mieder, a közmondások vezető mai szakértője bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a kölcsönvett bölcsesség eme darabkái bármilyen urat vagy célt szolgálhatnak, jóban vagy rosszban.

Mieder először Adolf Hitler Mein Kampfját emeli ki, amelyben a Führer közmondásokat használt a nácizmus halálos céljainak képviseletére. Hitler retorikájával szemben Winston Churchill retorikáját állítja, aki - Mieder szerint - olyan tehetséges volt a közmondások használatában, mint bármelyik vezető ebben az évszázadban. Majd Amerika és Harry S. Truman következik, akinek közmondásos, egyszerű nyelvezete elnyerte az emberek bizalmát.

A hidegháború politikája is bőségesen használta a közmondásokat, és ezt a tendenciát Mieder a korabeli karikatúrákon és karikatúrákon keresztül mutatja be. Két közmondás eredetét, történetét, jelentését és használatát is nyomon követi, az egyiket az amerikai őslakosokkal szemben ("Az egyetlen jó indián a halott indián"), a másikat pedig az ázsiai amerikaiakkal szemben ("No tickee, no washee").

A közmondások politikája történelmi áttekintést nyújt, de azt is megmutatja, hogy folyamatosan új közmondásokat találnak ki és vesznek át a köznyelvbe, a régi közmondásokat pedig a modern helyzetekhez igazítják. Mieder s eleven és tanulságos példákon keresztül mutatja be, hogyan használhatja ki bárki, akár a politikai tribünön, akár a hátsó tornácon, a közmondások feltételezett bölcsességét saját véleményének és tetteinek igazolására. A közmondások politikai retorikában való használatának és funkciójának feltárásával ez a könyv felhívja az olvasók figyelmét a lehetőségekre és veszélyekre, valamint e nem is olyan furcsa mondások kifejezőerejére.".