Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Julian Jaynes bikameralitás-elméletét tárgyalja, megvizsgálva annak következményeit a pszichológiára és a tudat megértésére. A könyvet Dr. McVeigh írta, aki Jaynes mellett tanult, és személyes anekdotákat ötvöz a tudományos kutatással. Egyes olvasók lenyűgöző és közérthető bevezetésnek találják, míg mások az ősi bizonyítékokkal kapcsolatos érveit nem tartják meggyőzőnek.
Előnyök:A könyv jól megírt, lebilincselő és hozzáférhető, személyes példákat szövi át az összetett elméletekkel. Meggyőző bevezetésként szolgál Jaynes elméleteibe, és számos területen, például a pszichológiában, az idegtudományokban és a filozófiában is alkalmazható. A tudatosság és a jó írás iránt érdeklődőknek ajánlott.
Hátrányok:A kritikusok szerint McVeigh ősi szövegek értelmezései, különösen a sumér kultúrában előforduló hallucinációkkal kapcsolatban, hibásak és nem meggyőzőek. Egyes olvasók szerint az érvek elnyújtják a hihetőséget, és hiányoznak a szilárd bizonyítékok.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The 'other' Psychology of Julian Jaynes: Ancient Languages, Sacred Visions, and Forgotten Mentalities
Könyv tartalma:
Julian Jaynes provokatív, de a kritikusok által is elismert elméletében az introspekálható mentalitás eredetéről azt állította, hogy a második évezred végéig az emberek másfajta pszichológiával rendelkeztek: egy „kétkamrás” (bikamerás) neurokulturális berendezkedéssel, amelyben egy parancsoló „isten” hangokon, látomásokon és látogatásokon keresztül irányította, intette és utasította a hallgató „halandót”. A civilizációs összeomlás és káosz üstjéből egy adaptív önreflexív tudat alakult ki, amely jobban megfelelt a nagyobb, összetettebb társadalmi-politikai rendszerek nyomásának.
Bár Jaynes gondolkodását gyakran merészen ikonoklasztikusnak és a korát messze megelőzőnek nevezik, valójában egy „második” vagy „másik” pszichológiai hagyományra rezonál, amely a psziché kultúrtörténeti fejlődését vizsgálja. Brian J. McVeigh, Jaynes tanítványa, rámutat a mainstream, intézményes pszichológia vakfoltjaira, empirikus alátámasztást nyújtva Jaynesnek a megismerés társadalmi-történelmi változásaival kapcsolatos elképzeléseihez. Azt állítja, hogy a régészeti és történelmi feljegyzések Kr.e. 3500 és 1000 körül között minden ismert civilizációban a hallucinációs szuperreligiozitás jellemzőit fedezik fel. Ahogy a társadalmi nyomás erodálta a bikameralitás istenközpontú tekintélyét, a késő bronzkori összeomlás során az interiorizált öntudat felértékelődött pszichológiája alakult ki. Jaynes elméletének egyik kulcsfontosságú magyarázó eleme az volt, hogy a metaforák hogyan építettek fel egy „én”-ekkel és „én”-ekkel benépesített mentális tájat, amely felváltotta az istenek, ősök és szellemek által uralt hanyatló világképet. McVeigh statisztikailag alátámasztja, hogy a nyelvi-fogalmi változások hogyan tükrözik a pszichohistóriai fejleményeket; mivel a természetfeletti entitások belső énünk helyett működtek, a pszichológiai kifejezések szókincse feltűnően korlátozott volt az ősi nyelvekben.
McVeigh bemutatja a „hangok hallásának” meglepő elterjedtségét is a modern időkben, azt állítva, hogy a hallucinációk kétkamarás maradványok, és hogy a mentális képek - egy irányítható, félig hallucinációs élmény - a társadalmakat egykor összetartó isteni hallucinációk utódai.
Ez a gondolatébresztő mű mindazok számára vonzó lesz, akiket érdekel a metaforák átalakító ereje, a mentális lexikonok fejlődése és a hallucinációk adaptív szerepe.
