Juneteenth

Olvasói vélemények

Ralph Ellison „Juneteenth” című művéről írt kritikák csodálat és csalódás keveredését tükrözik. Míg sokan értékelik Ellison bonyolult prózáját és a faji kapcsolatok feltárását, mások csalódottak a könyv befejezetlensége és bonyolult elbeszélése miatt. Egyes olvasók mély témákat és felismeréseket találnak a szövegben, míg mások a szöveg nehézségével és megoldatlanságával küzdenek.

⬤ Ellison mesteri nyelvi és leíró írói képességei.
⬤ A faji kapcsolatok és a kultúrtörténet lebilincselő feltárása.
⬤ Különböző nézőpontokat és mély témákat kínál.
⬤ Magával ragadó képi világ és jellemfejlődés.
⬤ Értékes kiegészítő a fekete kultúra megértéséhez.

⬤ A könyv befejezetlen, ami hiányos karakterfejlődéshez és elbeszélésmódhoz vezet.
⬤ Bonyolultság és a cselekmény követésének nehézsége.
⬤ Néhány olvasó nehezen tudta összekapcsolni a szöveg elejét és végét.
⬤ A tartalmi elvárások, például a Juneteenth-ről szóló részletek nem teljesültek.

(33 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Láthatatlan ember látnok szerzőjének sugárzó, posztumusz második regénye, Ralph Ellison irodalmi gondnoka, John F. Callahan bevezetőjével és új utószavával, valamint Charles Johnson, a National Book Award-díjas író előszavával.

"Ralph Ellison nagyvonalúsága, humora és fürge nyelvezete természetesen megmutatkozik a Juneteenthben, de a regényt erőteljes intellektusa uralja. Fenséges elbeszélői koncepció." - Toni Morrison

Az ötvenes évek Washingtonjában Adam Sunraider, egy fajvédő szenátor New Englandből halálosan megsebesül egy merénylő golyójától, miközben beszédet mond a szenátusban. Mindazok megdöbbenésére, akik azt hiszik, hogy ismerik őt, Sunraider a halálos ágyáról Alonzo Hickmant, egy idős fekete lelkészt hívja maga mellé. A tiszteletest behívják; ketten egyedül maradnak. "Mondd el, mi történt, amíg még van idő" - követeli a haldokló Sunraider.

Beszélgetésükből és az emlékek belső ritmusából, amelyek súlyát hosszú éveken át csendben hordozták, egy történet bontakozik ki. Sunraider szenátort, akit egykor Bliss néven ismertek, Hickman tiszteletes nevelte fel egy vallással és zenével átszőtt fekete közösségben (ami nem különbözik Ralph Ellison saját gyermekkori otthonától), és egy vidám fekete baptista lelkészség prédikáló csodagyerekévé nevelték, amely bejárta az egész déli és délnyugati országokat. A két férfi még egyszer utoljára együtt végigköveti közös életük útját, "kínkeserves kísérletet téve" - ahogy Ellison egyszer fogalmazott - "hogy eljussanak egy szétforgácsolt múlt valódi alakjához és lényegéhez, valamint annak értelméhez". Végül a két férfi szembesül a legfájdalmasabb emlékeikkel, olyan emlékekkel, amelyek kulcsot jelentenek az őket összekötő rokonság és faji titkok megértéséhez, és ahhoz, hogy a szenátor szembesüljön azzal, milyen mélyen elidegenedett valódi identitásától.

A Juneteenth-ben Ellison a jazz, a gospel és a hétköznapi beszéd ritmusát idézi meg, hogy erőteljes történetet meséljen a tékozló fiúról a huszadik században. 1994-ben bekövetkezett halálakor Ellison még mindig más irányba bővítette regényét, és egy nagyszabású, talán többkötetes történetciklust képzelt el. Elméjében mindig is Hickman karaktere és Sunraider életének története a születéstől a halálig az elbeszélés drámai középpontját képezte. Így hát Ellison özvegye, Fanny segítségével irodalmi végrendelkezője, John Callahan szerkesztette meg ezt a csodálatos regényt, amely Ralph Ellison negyvenéves munkásságának középpontjában áll - szerzőjének maradandó végrendeletét az általa annyira szeretett országról és annak számos befejezetlen feladatáról.