Értékelés:
A könyv John Maynard Keynes és a keynesi közgazdaságtan meggyőző bevezetését és védelmét mutatja be, hangsúlyozva annak 21. századi aktualitását. A szerzők, Backhouse és Bateman Keynes árnyalt megértése mellett érvelnek, és olyan változatát mutatják be gondolatainak, amely szembemegy a népszerű diskurzusban gyakran előforduló karikatúrákkal. Jól szervezett és intellektuálisan gazdag feltárást nyújtanak Keynes eszméiről, és egy rövid bibliográfiai esszét is tartalmaznak, amely arra hívja fel az olvasókat, hogy tovább foglalkozzanak a keynesi közgazdaságtannal. Néhány olvasó azonban bírálja a szerzőket, amiért figyelmen kívül hagyják Keynes munkásságának technikai, matematikai alapjait.
Előnyök:⬤ Jól megírt és szervezett bevezetés Keynes és a keynesiánizmus témakörébe
⬤ árnyalt védekezés a gyakori karikatúrákkal szemben
⬤ kiemeli a keynesi gondolkodás jelentőségét a modern közgazdaságtanban
⬤ kiváló bibliográfiai esszé a további olvasáshoz
⬤ betekintés Keynes filozófiájába és társadalomelméletébe.
⬤ A szerzőket érő kritika, hogy nem foglalkoznak kellőképpen Keynes munkásságának technikai, matematikai aspektusaival
⬤ egyesek úgy vélték, hogy a könyv fenntartja a Keynes által alkalmazott formális elemzéssel kapcsolatos tévhiteket
⬤ az az érzés, hogy a szerzők Keynes egy leegyszerűsített változatát mutatják be, amely különbözik a tényleges összetettségétől.
(3 olvasói vélemény alapján)
Capitalist Revolutionary: John Maynard Keynes
A 2008-as nagy recesszió visszahozta John Maynard Keynest a köztudatba. Miután évtizedekig úgy tűnt, hogy a keynesi forradalom feledésbe merült, a nagy brit elméletíró hirtelen mindenütt ott volt. A New York Times azt kérdezte: "Mit tett volna Keynes? " A Financial Times "a Keynes felé való tagadhatatlan elmozdulásról" írt. A Le Monde a gazdasági összeomlást Keynes "bosszújának" nyilvánította. Két évvel később, a banki mentőcsomagokat és a Tea Party fundamentalizmusát követően a keynesi elvek ismét elhibázottnak vagy irrelevánsnak tűntek a növekvő költségvetési hiányra összpontosító közvélemény számára. Ebben az olvasmányos beszámolóban Backhouse és Bateman kidolgozza azokat a félretájékoztatásokat és karikatúrákat, amelyek Keynes 1946-ban bekövetkezett halála óta Keynes ismételt feltámadásához és temetéséhez vezettek.
Keynes társadalmi és erkölcsi filozófiával való foglalatossága, valamint a művészekből és írókból álló Bloomsbury-csoporthoz való tartozása hozzájárult elméletalkotási módjának kialakításához. Bár matematikusként képezte magát, olyan modelleket tervezett, amelyek arra épültek, hogy az emberek (például a befektetők és a fogyasztók) konkrét fajtái hogyan viselkednek - ez a megközelítés ellentétes a közgazdászok által a század végén kedvelt idealizált ügynökökkel.
Keynes forradalmat akart létrehozni abban, ahogyan a világ a gazdasági problémákról gondolkodik, de a kapitalizmussal kapcsolatban sokkal nyitottabb volt, mint azt általában gondolják. A kapitalizmust a társadalom jólétéhez nélkülözhetetlennek, de erkölcsileg hibásnak is látta, és korrekciót keresett a legfőbb hibájára: a beruházások stabilizálásának elmulasztására. A szerzők szerint Keynes árnyalt nézetei alternatívát kínálnak a mai politikai vitákban a "kapitalizmus" szó által gyakran felidézett polarizált retorikával szemben.
