Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Military Strategy in the 21st Century: People, Connectivity, and Competition
*Ez a könyv a Rapid Communications in Conflict and Security (RCCS) sorozatban jelent meg (főszerkesztő: Geoffrey R. H. Burn).
Nemcsak a háború, hanem a stratégiai verseny jellege is megváltozni látszik. Az alkalmazkodás elmulasztása további vér- és kincsveszteségeket, valamint presztízsveszteségeket és befolyásveszteségeket fog eredményezni. A hatalom elsorvad, ha gyengének bizonyul. Charles Cleveland, Benjamin Jensen, Susan Bryant és Arnel David e könyve annak újragondolására szólít fel, hogy az amerikai nemzetbiztonsági közösség hogyan közelíti meg a 21. században a népességközpontú hadviselést és a stratégiai versenyt. A 21. században a stratégiai előny az emberi földrajz feltérképezéséből fog származni egy összekapcsolt világban, a kulcsfontosságú kapcsolatok kihasználásából, valamint a nem hagyományos és hagyományos módszerek olyan keverékének alkalmazásából, amely az ellenfeleket dilemma szarvára kényszeríti.
A szerzők a katonai művészetről való gondolkodás új megközelítését vázolják fel, amely a növekvő összekapcsolhatóságban és a verseny új területének, az emberi területnek a meghatározásában gyökerezik. A 21. században a stratégiai előny abból fog fakadni, hogy hogyan lépünk kapcsolatba az emberekkel és hogyan értjük meg őket, és hogyan férünk hozzá a politikai, gazdasági és társadalmi hálózatokhoz, hogy olyan relatív előnyös pozíciót érjünk el, amely kiegészíti az amerikai katonai erőt. Ezek a kölcsönhatások nem korlátozhatók a szárazföldi terület fizikai korlátaira, amelyek általában a földrajzra és a terep jellemzőire összpontosítanak. Olyan hálózatok hálóját jelentik, amelyek meghatározzák a hatalmat és az érdekeket egy összekapcsolt világban. Az az állam, amelyik a legjobban megérti a helyi összefüggéseket, és a helyi kapacitásokat kihasználva hálózatot épít a kapcsolatok köré, nagyobb eséllyel nyeri meg a 21. századi harcot a peremvidékekért.
A közös, kombinált fegyverek révén gyakorolt katonai erő már nem elegendő az ellenfelek kényszerítésére vagy a lakosság ellenőrzésére. Ahogy az Egyesült Államokhoz hasonló hagyományos erők növelték a precíziós csapásmérésre és a halálos tüzelésre való képességüket, a versenytársak úgy döntöttek, hogy a stratégiai versenyt a közvetlen összecsapásokról a közvetett akaratütköztetésre helyezik át. A gyengék a helyi lakosság mozgósításával - gyakran rablás és a sérelmek manipulálása révén - aláássák az erőseket, hogy lázadó támadásokat, terrorizmust, polgári mészárlásokat, propagandakampányokat és kibertámadásokat hajtsanak végre. Az akaratok eme összecsapásának helyszíne, amely a régi csataterekkel szemben elsősorban a civil lakosságban és kapcsolati hálóikban zajlik, csökkenti az amerikai hadsereg komparatív előnyét a kombinált fegyveres manőverek terén. Ennek eredményeképpen a hadművészetet egyre inkább az emberi területen gyakorolják.
A Katonai stratégia a 21. században azt állítja, hogy ahhoz, hogy sikeres legyen ezekben a 21. századi küzdelmekben, a katonai szakmának fel kell ismernie és meg kell szerveznie szerepét ezekben a közvetett konfliktusokban, és megfelelő koncepciókat kell kidolgoznia, amelyek figyelembe veszik az emberi területen való előnyszerzés szükségességét. Az olyan vezető katonai hatalmaknak, mint az Egyesült Államok, meg kell találniuk a módját annak, hogyan manőverezzenek az egymással versengő befolyási hálózatok összekapcsolt világában. Az amerikai hadseregnek egy olyan globális biztonsági hálózat részévé kell válnia, amelyet a katonai erővel támogatott 21. századi befolyásolási kampányokra optimalizáltak, szemben a 20. századi, információs műveletekkel lazán támogatott katonai kampányokkal. Ez a kötet fontos a katonai szakemberek, a politikai erőszakot és biztonságot tanulmányozó tudósok, valamint a stratégia és a konfliktusok változó jellege iránt érdeklődő általános olvasók számára. A könyv számos tantermi környezetben hasznos lehet, többek között a katonai szakoktatásban (PME), a kortárs katonai gyakorlatról és stratégiáról szóló egyetemi órákon, valamint a biztonságtudományok és a nemzetközi kapcsolatok graduális kurzusain.
