Olvasói vélemények
Összegzés:A „Kék álom” kritikái polarizált nézőpontot mutatnak be, kiemelve a vizuális vonzerőt és a kortárs építészetbe való betekintést, ugyanakkor kritikával illetik a bemutatott ház építészeti értékeit.
Előnyök:Vizuálisan lenyűgöző, magas gyártási értékekkel, gyönyörű fényképekkel és éleslátó kommentárokkal. Alapos elemzést nyújt az építészeti tervezésről, és jól illeszkedik a környezetébe. Értékes forrás a kortárs építészet és formatervezés iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv megpróbálja összehasonlítani a házat olyan ikonikus építészeti alkotásokkal, mint a Fallingwater, de nem teljesíti a célját az alkotás során érzékelt egoizmus és túlzás miatt. Egyesek szerint a könyvből hiányzik a kritikai mélység és elfogult, mivel a szerzőt felbérelték a megírására.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Blue Dream and the Legacy of Modernism in the Hamptons: A House by Diller Scofidio + Renfro
Könyv tartalma:
Egy elképesztő ház létrehozásának története, amely megújítja és újjáéleszti az avantgárd szellemét Hamptonsban
Paul Goldberger építészkritikus elmeséli egy rendkívüli ház történetét az East Hampton-i Atlantic Double Dunes-on - a Blue Dream, amely Julie Reyes Taubman és Robert Taubman gyűjtők, a Diller Scofidio + Renfro építészek, Ed Bulgin építész, Michael Boucher tájépítész és Michael Lewis tervező figyelemre méltó együttműködésének eredménye, akik a modernista építészet és művészet örökségét akarták megújítani Hamptonsban.
Goldberger betekintést nyújt abba az összetett folyamatba, amelynek során egy építészeti ötletből olyan mű született, amely napjaink leglátványosabb kiegészítője a Long Island-i építészetileg ambiciózus modernista házak sorában. Mint megjegyzi: "Viszonylag kevés könyv foglalkozik egyetlen ház építészetével, de ha bármelyiket elolvassuk, egyértelmű, hogy ezek legalább annyira történetek az ügyfelekről, mint az építészekről". Így van ez a Blue Dream esetében is. Taubmanékat a Hamptonsban letelepedett és dolgozó művészek és építészek avantgárd szellemisége inspirálta, és egy olyan ház megalkotását tűzték ki célul, amelyhez fogható nincs még egy: egy olyan házét, amelynek összetett, íves formái csak a vadászrepülőgépek gyártásához használt kompozit anyagból készülhettek.
Iwan Baan fotóportfóliója négy évszakon keresztül dokumentálja a Blue Dreamet. Goldberger szövegét a projektet inspiráló korábbi modernista házak képei illusztrálják, valamint magának a Blue Dream elkészítésében részt vevő tervezési folyamat dokumentációja.
Paul Goldberger (született 1950-ben), akit a Huffington Post "az építészeti kritika vezető alakjának" nevezett, a Vanity Fair magazin szerkesztője. Goldberger 1972-ben kezdte pályafutását a New York Timesnál, 1973-ban nevezték ki a lap építészeti kritikusává, és 1982-ig Ada Louise Huxtable mellett dolgozott. 1984-ben elnyerte a Pulitzer-díjat a kiváló kritikáért, az újságírás legmagasabb kitüntetését. A New Yorker építészeti kritikusaként (1997-2011) ő írta a magazin híres "Sky Line" rovatát. Miután 2004 és 2006 között a Parsons School of Design dékánja volt, Goldbergert a New School Joseph Urban Design professzorává nevezték ki. A Why Architecture Matters (2023), a Building Art: The Life and Work of Frank Gehry (2015), Building Up and Tearing Down: Reflections on the Age of Architecture (2009), Beyond the Dunes: A Portrait of the Hamptons, Jake Rajs fotóművésszel (2018) és Houses of the Hamptons (1986) című könyvek.
