Kép-zene-szöveg

Olvasói vélemények

Roland Barthes „Kép, zene, szöveg” című művének kritikáiban egyszerre tükröződik az éleslátó elméletei iránti csodálat és az összetett írói stílusával szembeni kritika. Sok olvasó nagyra értékeli Barthes hozzájárulását a szemiotikához és a kultúrkritikához, és úgy találja, hogy esszéi elgondolkodtatóak és értékesek a média és a művészet megértéséhez. Mások azonban sűrűnek és kihívást jelentőnek találják írásait, ami az erős tudományos háttérrel nem rendelkező olvasók számára megnehezíti az anyaggal való foglalkozást.

⬤ A média- és kulturális elméletek éleslátó elemzése.
⬤ Tömör és szakszerű esszék, amelyek kreativitásra ösztönöznek.
⬤ Alapvető olvasmány az akadémiai és kreatív területeken dolgozók számára.
⬤ Kiemelten ajánlott a szemiotika és a nyelvészet megértéséhez.
⬤ Friss perspektívákat kínál a kommunikáció és az értelmezés terén.

⬤ Az írásmód gyakran elvont és sűrű, ami megnehezíti a megértést.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a tartalom elitista és a nagyközönség számára nem hozzáférhető.
⬤ Néhány kritika megemlíti egyes kiadások minőségével kapcsolatos problémákat (rossz reprodukció).
⬤ Néhányan úgy találták, hogy az érvek bonyolultak és nehezen emészthetőek.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Image-Music-Text

Könyv tartalma:

A Stephen Heath által válogatott és lefordított esszék a filmről és a fotográfiáról, valamint a hang és a kép jelenségeiről valaha publikált legjobb Barthes-írások közé tartoznak.

A klasszikus darabok közül a Bevezetés az elbeszélés szerkezeti elemzésébe és A szerző halála is szerepel a kötetben.