Keserédes - Hogyan tesz minket egésszé a bánat és a vágyakozás

Olvasói vélemények

Susan Cain „Keserédes” című könyve számos kritikát kapott, kiemelve annak érzelmi mélységét és személyes hangvételét. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a könyv a vágyakozás és a bánat összetett érzelmeibe merül, és terápiás céllal tárja fel ezeket az érzéseket. Sokan úgy találják, hogy Cain írói stílusa magával ragadó és átélhető, így a könyv egyszerre elgondolkodtató és felemelő élményt nyújt. Néhányan azonban kritizálják, hogy a szerző nézőpontja túlságosan privilegizált, és azt sugallják, hogy a tartalom nem mindenki számára megfelelő vagy hasznos, különösen azok számára, akik konkrét megoldásokat keresnek a gyászra.

⬤ Magával ragadó és átélhető írói stílus.
⬤ Az olyan érzelmek mély feltárása, mint a vágyakozás és a bánat.
⬤ Terápiás és megerősítő a melankóliával azonosuló olvasók számára.
⬤ Inspiráló és felemelő, személyes gondolkodásra ösztönző.
⬤ Jól megalapozott tartalom, zenei és médiahivatkozásokkal, amelyek fokozzák az élményt.
⬤ Megosztható és megvitatható barátokkal és családtagokkal.

⬤ Néhány olvasó számára hangzatosnak vagy kiváltságosnak tűnhet.
⬤ Egyes olvasók prédikálónak találják, vagy hiányolják a gyász kezeléséhez szükséges gyakorlati tanácsokat.
⬤ A kezdeti fejezetekbe nehéz lehet belekötni.
⬤ Nem mindenki tud kapcsolódni a témáihoz, különösen azok nem, akik egyszerű gyásztámogatást keresnek.
⬤ Néhányan kritizálják, hogy a szerző személyes anekdotái nem megfelelőek vagy túlságosan durvák a családtagokkal szemben.

(170 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bittersweet - How Sorrow and Longing Make Us Whole

Könyv tartalma:

A veszteség és a mulandóság elkerülhetetlen, életünk fonalának és szövedékének része.

Elengedhetetlenek a szerelemhez, a növekedéshez és a művészethez. Mégis, túl gyakran nem ismerjük el a veszteséget, nemhogy tiszteljük annak megtapasztalását.

Susan Cain új könyve megvilágító, elgondolkodtató és mélyen szükséges, segít megnevezni és értékelni a veszteség élményét, és utat mutat olyan létmódok és rituálék felé, amelyek segítenek elfogadni, nem pedig eltemetni. A memoárokat, riportokat és társadalomtudományokat ötvöző könyvből kiderül, hogy az öröm és a veszteség egyensúlyban van; hogy a sebezhetőség, vagy akár a melankolikus temperamentum erősség lehet; és hogy az elkerülhetetlen veszteségek elfogadása emberibbé és teljesebbé tesz minket.