Két reformáció: Az utazás a végidőkből az új világba

Olvasói vélemények

A könyv Heiko Oberman történésznek a reformációval kapcsolatos utolsó gondolatait tartalmazza, különös tekintettel Luther Mártonra és Kálvin Jánosra. Eredeti nézetei, széleskörű tudományossága és a források mesteri ismerete jellemzi, bár egyesek bírálják a filozófiai elkötelezettség mélységének és a koherens érvelési stílus hiányáért. Míg egyes recenzensek szerint a tudósok számára nélkülözhetetlen olvasmány, mások úgy látják, hogy nem eléggé meggyőző, és inkább alkalmi olvasóknak, mint komoly teológiai hallgatóknak való.

A könyv eredeti és üdítő meglátásokat nyújt a reformációról, különösen Luther és Kálvin tekintetében. Jól megalapozottan kutatott, átfogóan foglalkozik Luther életével és tanulmányainak újraértékelésével, valamint szigorúan elemzi Kálvin hozzájárulását. A jegyzetek és a tárgymutató tovább növelik tudományos értékét, így a reformációval kapcsolatos tanulmányokhoz való jelentős hozzájárulás.

Egyes olvasók úgy találják, hogy a szövegből hiányzik a teológiai eszmékkel való mélyebb foglalkozás, és nem tisztázza a reformációval kapcsolatos történelmi feszültségeket vagy társadalmi gyakorlatokat. Kritika éri az elsődleges szövegek olvasásának következetlenségét, valamint a bibliográfia hiányát. Néhányan úgy érezték, hogy a könyv inkább alkalmi olvasóknak való, mint azoknak, akik mélyreható elemzést vagy szigorú tudományos megközelítést keresnek.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Two Reformations: The Journey from the Last Days to the New World

Könyv tartalma:

Heiko A. Oberman életerős, ellentmondásos és közérthető írásainak ebben az utolsó gyűjteményében arra törekszik, hogy felszabadítsa és kiszélesítse az európai reformációról alkotott képünket, a középkori filozófiában és teológiában gyökerezőktől kezdve a puritán telepesekig, akik Kálvin vízióját az Újvilágba vitték.

Számos témát érintve Oberman lenyűgöző kapcsolatokat talál a reformáció egyes aspektusai és a huszadik századi történelem és gondolkodás között - legfőképpen a nácizmussal és a holokauszttal való kapcsolatot. Felülvizsgálja az antiszemitizmus történetéről szóló korábbi munkáját, elutasítja a Luthertől Hitlerig és a holokausztig tartó töretlen vonal elképzelését, és új perspektívát kínál az antiszemitizmus keresztény örökségéről és annak huszadik századi gyilkos következményéről.

Oberman bemutatja, hogy a modern történetírás leegyszerűsítései és merevségei hogyan homályosították el olyan nagy alakok egzisztenciális szellemét, mint Luther és Kálvin. Feltárja, hogy Luther és Kálvin milyen adóssággal tartozik a középkori vallási gondolkodásnak, és milyen hatással voltak a reformációra a "hosszú tizenötödik század" különböző jellemzői - köztük a fekete halál, a nominalizmus, a humanizmus és a konciliárius mozgalom -.