Csendes hely, buja zöld fű borítja az egykori fehérorosz falu helyét. Egy falu, amely 1943-ban lakóival együtt porig égett. Aki ismeri Kelet-Európa e kis szegletét, annak csontig hatolnak az ott történt események, és a falu neve Khatyn mára egy szörnyű nemzeti tragédiát testesít meg. De ez a név nem csak tragédiát testesít meg, mert az embereket azoknak a hatalmas bátorságára is emlékezteti, akik a hazájuk életéért és szabadságáért harcoltak.
Ennek a falunak a története és a megsemmisítését övező események állnak Alesz Adamovics történelmi dokumentumok alapján írt regényének Khatyn középpontjában. A szerző, aki maga is második világháborús veterán és partizán, a fehéroroszországi fasizmussal szembeni partizánellenállás valóságát mutatja be.
A főszereplő egy Florian nevű férfi, aki emlékeiben visszatér a mintegy harminc évvel ezelőtti eseményekhez, amikor tizenévesként csatlakozott egy partizánegységhez, és megismerkedett későbbi feleségével, Glashával. Szemtanúja annak, ahogy a khatyni falusiakat élve elégetik, megtorlásul azért, mert támogatták a partizánmozgalmat. A halálosztag és parancsnokainak szörnyű kegyetlensége abban nyilvánult meg, hogy az egész közösséget megbüntették azok tetteiért, akik segítették a partizánokat. A főként idősekből és gyermekes anyákból álló falut egy pajtába zárták. Miután száraz szénával letakarták, a pajtát a benne lévő családokkal együtt felgyújtották.
Több mint fél évszázaddal később Adamovich története a hétköznapi emberek bátorságáról nem veszített aktualitásából. A világot ma is megrázzák a nem harcoló közösségek ellen elkövetett háborús bűnök. A Khatyn egy olyan eseményről tanúskodik, amelyet nem szabad elfelejteni, és egy olyan valóságról, amely nem ismétlődhet meg.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)