Kimondhatatlan tettek: Nők, művészet és szexuális erőszak az 1970-es években

Olvasói vélemények

A könyv a szexuális erőszak művészeti ábrázolását vizsgálja az 1970-es években, különös tekintettel azokra a feminista művészekre, akik munkáikkal szembeszálltak ezzel a nehéz témával. Történelmi kontextust ad, és tárgyalja a nők elleni erőszak aktuális kérdéseit, kiemelve e művészek jelentőségét abban, hogy felhívták a figyelmet a szexuális erőszak problémáira és a vele kapcsolatos társadalmi hozzáállásra. Míg sok olvasó éleslátónak és lényegesnek találja a könyvet, egyesek kritizálják a sűrű tudományos stílust és a szervezési problémákat.

⬤ Gazdag történelmi kontextus a feminista művészekről és a szexuális erőszakkal foglalkozó munkájukról.
⬤ Átfogó kutatás és átgondolt elemzés, amelyet együttérzéssel mutatnak be.
⬤ Rávilágít egy fontos és gyakran tabuizált témára, és ezáltal hozzáférhetőbbé teszi azt a vita számára.
⬤ Alkalmas a művészet, a női jogok és a kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasók számára.
⬤ Erőt ad az erőszak túlélőinek, és elősegíti a párbeszédet a folyamatos kérdésekről.

⬤ A sűrű, akadémikus írásmód megnehezíti az alkalmi olvasók számára a szöveggel való foglalkozást.
⬤ Néhány olvasó zavarosnak találja a szervezést, a témák közötti hirtelen átmenetekkel.
⬤ Hiányoznak a tárgyalt műalkotások vizuális illusztrációi, így az olvasónak további online forrásokat kell keresnie a teljes megértéshez.
⬤ A súlyos téma egyesek számára kiváltó vagy megterhelő lehet.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unspeakable Acts: Women, Art, and Sexual Violence in the 1970s

Könyv tartalma:

Az 1970-es évek a mély megosztottság és az újonnan szerzett szabadságok időszaka volt. A The Second Sex és The Feminine Mystique, a polgárjogi mozgalom és a Washingtoni menet által felbuzdítva egy új generáció a testét tette kockára, hogy tiltakozzon az igazságtalanság ellen.

Mégis, még bizonyos ellenállási mozgalmak szívében is járványos méreteket öltött a nők elleni szexuális erőszak. Kezdetben ez nagyrészt tudomásul sem vették. Néhány bátor művésznő és aktivista, köztük Yoko Ono, Ana Mendieta, Marina Abramovic, Adrian Piper, Suzanne Lacy, Nancy Spero és Jenny Holzer azonban a nők tapasztalatai és a forradalom légköre által felbuzdulva olyan beszélgetést kezdeményezett a szexuális erőszakról, amely máig tart.

Néhányan bejelentés és hírverés nélkül dolgoztak, az utcát használták színházként. Másoknak sikerült támogatást szerezniük az önkormányzati hatalom legmagasabb szintjein.

Útközben megváltoztatták a művészet menetét, úttörő szerepet játszottak egy olyan forma kialakításában, amelyet egyszerűen performansznak neveztek el. A díjnyertes szerző, Nancy Princenthal felvállalja ezeket a maradandó kérdéseket, és a performansz új történetét szövi össze, arra kérve bennünket, hogy vizsgáljuk újra a művészet és az aktivizmus közötti kapcsolatot, és azt, hogy miként alkalmazhatjuk annak a viharos korszaknak a tanulságait napjainkra.