Kína fordítása mint identitásközi teljesítmény

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Translating China as Cross-Identity Performance

Könyv tartalma:

James St. Andr az identitásközi teljesítmény perspektíváját alkalmazza a legkülönbözőbb kínai szövegek angol és francia nyelvre történő fordítására a XVIII. századtól a XX. századig. A szerző a kultúratudomány, a queer studies és az antropológia tudományára támaszkodva amellett érvel, hogy számos, az identitáson átívelő performansz-technika, köztük a blackface, a passing, a drag, a mimikri és az álarcosbál, betekintést nyújt a fordítási gyakorlat történetébe. Határozottan érvel amellett, hogy a fordítást történelmi, társadalmi és kulturális közegében helyezze el, a lefordított szövegeket sokféle más anyaggal együtt olvassa, amelyek hozzájárultak "John Chinaman" képének kialakulásához.

A kötetet George Psalmanazar életének és műveinek olvasása nyitja meg, akinek Formosa szülöttjeként nyújtott identitásközi teljesítménye a XVIII. század eleji szalonokat élénkítette, és hidat képez a könyv elméleti keretei és a kínai-európai kölcsönhatások vizsgálata között. A könyv magját egy kronologikus esetekből álló sorozat alkotja, amelyek mindegyike a fordítási gyakorlat jobb megértése érdekében az identitásközi előadás egy-egy különböző típusának felhasználását mutatja be. St. Andr közeli olvasatokat nyújt a korai álfordításokról, köztük Marana Török kém (1691) és Goldsmith A világ polgára (1762) című művéről, valamint Hatchett A kínai árva (1741) és Voltaire Orphelin de la Chine (1756) című művének adaptációiról. A későbbi fejezetek Davis Sorrows of Han (1829) című fordítását és a főként a Kelet-indiai Társaság alkalmazottaitól származó nem fikciós anyagok valódi fordításait vizsgálják. A hangsúly ezután a XIX. századi korai fordítási gyakorlat szóbeli/aurális aspektusaira helyeződik át, a mimikri fogalmát használva a Pidgin English és a fordítás közötti kölcsönhatások vizsgálatára a populáris sajtóban. Végül két kora újkori kínai fordító, Gu Hongming és Lin Yutang munkáját vizsgáljuk, mint maszkírozást.

A hagyományosan elszigetelten vizsgált írásműfajok eredeti és innovatív tanulmányát kínálva St. Andr munkája lenyűgözően vizsgálja, hogy három kultúra hogyan lépett kölcsönhatásba a fikció, a fordítás és a nem-fikció változó találkozásain keresztül, és a folyamat során segített létrehozni és alakítani a kínaiak képviseletét. A könyv jelentős hozzájárulást jelent a fordítástudományokhoz, a kínai kultúratudományokhoz, a posztkoloniális tanulmányokhoz és a nemi kritikához.