Kis ház

Olvasói vélemények

A könyv egyedülálló módon mutatja be a háború előtti Japánt egy szobalány, Taki szemszögéből, aki a változó társadalmi viszonyok között figyeli a család életét, amelynek dolgozik. Míg sok kritika dicséri az írói munkát és az érzelmi mélységet, néhányan az elbeszélői nézőpont és a tempó korlátait emlegetik.

⬤ A fordítás kiváló és magával ragadó.
⬤ Élénken idézi fel a korszakot és a hétköznapi emberek tapasztalatait egy viharos időszakban.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a japán történelemre egy szobalány szemszögéből.
⬤ Gyönyörűen megírt, többrétegű mellékszálakkal és a szerelem és az árulás megismerésével.
⬤ Érzelmileg magával ragadó és erős üzenettel bír.
⬤ A történelmi pontosság és a kulturális ábrázolás miatt dicséretre méltó.

⬤ Az elbeszélői perspektíva korlátozó, mivel elsősorban Taki távolságtartó nézőpontját tükrözi.
⬤ Néhány olvasó szerint a tempó lassú, ami a figyelem elvesztéséhez vezet.
⬤ Bizonyos, a könyv leírása által keltett elvárások nem teljesülnek, különösen a befejezés tekintetében.
⬤ A Taki és a család közötti párbeszéd hiánya a regény nagy részében zavaró lehet.
⬤ A finom és elgondolkodtató jellege miatt nem minden olvasóhoz szólhat.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Little House

Könyv tartalma:

A Kis ház a Shōwa-korszak (1926-89) első éveiben játszódik, amikor Japán helyzete egyre feszültebbé válik, de még nem merült el teljesen a háborús alapokon. Tokió külvárosában, egy magánvasútvonal egyik állomása közelében áll egy szerény, európai stílusú ház, piros, háromszög alakú tetővel. A házban egy Taki nevű nő dolgozott cselédként, és lakott a tulajdonosokkal, a Hirai családdal. Most, élete végéhez közeledve, Taki lejegyzi egy.

Jegyzetfüzetbe nosztalgikus emlékeit a házban eltöltött időkről. Naplója a kor kifinomult középosztálybeli életét örökíti meg az ő szelíd szemszögéből. A regény végén azonban egy megdöbbentő zárófejezettel egészül ki. A fejezet Taki halála után fényt derít egy olyan tényre, amelyet a lány jegyzetfüzetében nem írt le. Ez hirtelen átalakítja az addig a nosztalgikus emlékiratok szemüvegén keresztül szemlélt világot, így egy drámai, hús-vér történet alakul ki. Nakajimának sikerül.

Ügyes párbeszédet ötvözni egy káprázatos befejezéssel. Az eredmény egy csiszolt, mesteri mű, amely teljes mértékben megérdemli a Naoki-díjat.