Olvasói vélemények
Összegzés:Adele Reinhartz „Kiűzetés a szövetségből” című könyve a judaizmus és az antijudaizmus kapcsolatát vizsgálja János evangéliumában, és a „hajtáselméletet” javasolja, amely szerint a keresztények nem egyszerűen elkülönültek a judaizmustól, hanem igyekeztek beszivárogni és igényt tartani Isten szövetségi népének kivételezett státuszára. A kritikusok szerint tézise nem tartalmaz érdemi bizonyítékokat, különösen ami a történelmi kontextust és az érvelésében észlelt ellentmondásokat illeti. Bár írását világosnak és tudományosnak ismerik el, úgy vélik, hogy inkább akadémikusok, mint az általános közönség számára alkalmas.
Előnyök:A könyv jól megírt, és értékes betekintést nyújt a judaizmus és a kereszténység közötti különbségekbe. Egyedülálló perspektívát mutat be a két vallás történelmi kapcsolatáról, és kritikus vitákra ösztönöz a tudósok között.
Hátrányok:A kritikusok szerint Reinhartz tézisei nincsenek kellőképpen alátámasztva történelmi bizonyítékokkal, különösen a vallási szövegek kronológiája és a galileai identitás szerepe tekintetében. A könyv túlságosan összetett lehet az általános olvasók számára, és inkább a tudományos közönségnek szól.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Cast Out of the Covenant: Jews and Anti-Judaism in the Gospel of John
Könyv tartalma:
János evangéliuma komoly problémával szembesíti olvasóit, hallgatóit és értelmezőit: hogyan egyeztethető össze az evangélium magasztos lelkisége és a zsidóság mély ismerete azzal, hogy a zsidókat az ördög fiaiként ábrázolja (János 8:44), akik üldözték Krisztust és követőit? A probléma egyik elterjedt megoldása az úgynevezett "kiűzési hipotézis". E nézet szerint a negyedik evangélium a Krisztus-hívők egy olyan zsidó csoportjához szólt, amelyet hitük miatt kizártak a zsinagógából.
A zsidóellenes elemek kifejezik természetes neheztelésüket amiatt, ahogyan velük bántak; az evangélium zsidó elemei viszont e csoport zsidóságát tükrözik, és egyben enyhítik az evangélium zsidóellenes megjegyzéseinek erejét. A Cast out of the Covenant című könyvben Adele Reinhartz irodalmi és történeti alapon részletesen bírálja a kiűzetés hipotézisét. Azzal érvel, hogy az evangélium zsidóellenességét távolról sem tompítja, sőt, az evangélium zsidó elemei valójában hozzájárulnak ahhoz.
Az evangélium meggyőző nyelvezetére és szándékaira összpontosítva Reinhartz megmutatja, hogy az evangélium zsidóellenessége nemcsak az evangélium zsidókra vonatkozó ellenséges megjegyzéseiben nyilvánul meg, hanem a Tóra, a templom és a szövetség kisajátításában is, amelyek az első századi zsidó identitás szempontjából oly központi szerepet játszottak. Az evangélium a retorika ügyes alkalmazásával igyekszik meggyőzni hallgatóságát arról, hogy Isten kegye a zsidókról a pogányok felé fordult; hogy mély szakadás van a zsinagóga és azok között, akik Krisztust Messiásnak vallják; és hogy az evangélium szerint ez a szakadás Jézus saját életében kezdődött.
A negyedik evangélium, érvel Reinhartz, a zsidóságot egyszerre sajátítja ki, miközben elutasítja a zsidóságot. Ezzel egyúttal elősegíti az "útváltást" azok között, akik hiszik, hogy Jézus a messiás, Isten Fia, és azok között, akik nem hiszik, vagyis a zsidók között.
Ezt a retorikai programot - sugallja - arra használhatták, hogy Pál és az első század közepén élt kortársai nyomdokain haladva elősegítsék a pogányok felé irányuló felkeresést vagy akár egy szervezett missziót.
