Kommentár a Genezishez

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Commentary on Genesis

Könyv tartalma:

A kora gyermekkora óta vak egyiptomi teológus és szerzetes Didymus (kb. 313-398) mesteri tudással rendelkezett a Szentírás, a filozófia és a korábbi bibliaértelmezés terén, és a halálát követő évtizedekben kivívta kortársai, Athanasius, Egyiptomi Antonius, Jeromos, Rufinus és Palladius, valamint a történészek, Szókratész és Teodórosz megbecsülését. Az 553-as V. Ökumenikus Zsinat azonban Origenész műveinek felhasználása és védelme miatt kiátkozta, és ez az elítélés lehet a felelős Didymus számos írásának elvesztéséért. Jeromos és Palladius említette, hogy Didymus kommentárokat írt az ószövetségi könyvekhez; ezekről a kommentárokról azt feltételezték, hogy már nem maradtak fenn, amíg 1941-ben az egyiptomi Turában fel nem fedezték azokat a papiruszokat, amelyek a Genezishez, Zakariáshoz, Jóbhoz, Prédikátorhoz és a zsoltárok egy részéhez fűzött kommentárokat tartalmaznak.

A Genezis-kommentár bizonyos vonásai, amelyek sajnos nem maradtak fenn teljes egészében, arra utalnak, hogy ez lehetett Didymus legkorábbi munkája. Más műveivel kapcsolatos hallgatásai mellett itt sokkal ritkábban fordulnak elő megjegyzések konkrét eretnekségekkel, valamint krisztológiai értelmezésekkel kapcsolatban, mint Zakariás-kommentárjában (amelyet korábban az Egyházatyák 111. kötetében tettek közzé). Ezenkívül a Philónra és Origenészre való erősebb támaszkodás viszonylagos tapasztalatlanságra utalhat.

Míg Didymus ebben a kommentárban kifejezetten Philót nevezi meg, addig Origenészt soha nem nevezi meg forrásai között, még akkor sem, ha az utóbbit szó szerint idézi. Origenészhez hasonlóan elutasítja az antropomorf értelmezéseket, és allegorikus megközelítéshez folyamodik, amikor a szó szerinti jelentés taszítja őt. Nem hanyagolja el azonban a szó szerinti-történeti szintet sem; lásd például az özönvíz történetének vizsgálatát. Origenész mindhárom értelmezési szintjét - a szó szerinti, a morális és az allegorikus - mozgósítja itt. Ez az eddig le nem fordított szöveg kulcsfontosságú a negyedik századról és Origenész monumentális hatásáról szóló tanulmányok számára.