Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Commentary on the Twelve Prophets, Volume 2
Alexandriai Cirill hozzájárulása a teológiához nem korlátozódik az V. századi krisztológiai konfliktusban játszott kiemelkedő szerepére, hanem a bibliai exegézis fejlődéséhez is létfontosságú.
A régebbi kortársaktól származó meglátásokat felhasználva Cirill alaposan megvizsgálja a prófétai szövegek történelmi összefüggéseit, az események és földrajzi helyszínek ismeretét felhasználva értelmezéseinek levezetéséhez. Bár ismeretei tökéletlenek, megközelítése csodálatra méltó, mert a történelmi elemzést erkölcsi és spirituális szempontokkal ötvözi, és ezzel olyan egyensúlyt teremt, amelyet nem lehet sem "alexandriai", sem "antiochénnek" bélyegezni. Ezt az egyensúlyt biztosítja Cirill forrásainak, nevezetesen a Vak Didimusznak, Jeromosnak és Mopsuestiai Theodórosznak a széles körű változatossága.
Cirill viszont közvetlen hatást gyakorolt Ciron Theodóroszra, és ezzel kapcsolatot teremtett a patrisztikus exegetikai fejlemények egymásutánjában. Cirill számára, mint az atyák számára általában, a Biblia belső egysége garantálja, hogy a Biblia szövegei a szentírási kánonon belül más szövegek értelmezéséhez is alkalmazhatók.
Cirill értelmezésének középpontjában az Isten és népe közötti kapcsolat áll, amint az a történelem folyamán kibontakozik, és egy szuverén Istent tár fel, aki nem tűri el a hitetlenséget, de türelmesen kitart a tévelygők kijavítása mellett. Ez a kapcsolat az alapja annak a motívumnak, amely egyesíti az Ó- és Újszövetséget: a próféták a Megváltó előfutáraiként szolgálnak; így igehirdetéseik, bár gyakran saját koruk eseményeire irányulnak, minden korszak hívőihez szólnak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)