Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik, hogy a könyv kritikusan vizsgálja a neoliberális gazdasági rendszert, és hogy mennyire fontos a gazdaság és a kormányzás közötti kölcsönhatás megértése szempontjából. A szerző, Lazzarato olyan keretet nyújt, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon a mindennapi valóságon és a kapitalista rendszer következményein. Miközben a könyv filozófiai meglátásai és kritikái kedvező fogadtatásra találtak, egyes olvasók úgy érzik, hogy hiányoznak belőle a konkrét javaslatok a kormányzás reformjára és a gazdasági rendszerek további dekonstrukciójára.
Előnyök:⬤ Gyakorlati filozófiát kínál, amely a jelenlegi társadalmi struktúrák mélyreható átgondolására ösztönöz.
⬤ Kritikai keretet nyújt a gazdaság és a kormányzás közötti kapcsolat megértéséhez.
⬤ Megkérdőjelezi a személyes szabadságról és a vállalkozói szellemről alkotott uralkodó elképzeléseket.
⬤ Felismeri a népszerű gazdasági kritikák korlátait, és árnyaltabb megértést nyújt a pénz és a bankszektor vonatkozásában.
⬤ Rendkívül ajánlott politikusoknak, közgazdászoknak és gondolkodó magánszemélyeknek.
Hátrányok:⬤ Hiányzik a gazdasági rendszer átfogó dekonstrukciója és a konkrét kormányzási megoldások.
⬤ Egyesek szerint a filozófiai megközelítés túlságosan elvont, gyakorlati alkalmazások nélkül.
⬤ Elsősorban az angol-nyugat-európai kontextusra összpontosít, ami esetleg korlátozza a máshol való alkalmazhatóságát.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Governing by Debt
Könyv tartalma:
Az az érv, hogy a kapitalizmusban az adósság végtelenné és kifizethetetlenné vált, ami az alávetettség és rabszolgaság politikai viszonyát fejezi ki.
Szakértők, szakértők és politikusok egyetértenek: az államadósság akadályozza a növekedést és növeli a munkanélküliséget. A kormányoknak mindenáron csökkenteniük kell az adósságot, ha vissza akarják állítani a bizalmat és vissza akarnak térni a jólét útjára. Maurizio Lazzarato diagnózisa azonban teljesen más: a kapitalizmusban az adósság nem elsősorban költségvetési és gazdasági kérdés, hanem az alávetettség és a rabszolgaság politikai viszonya. Az adósság végtelenné és visszafizethetetlenné vált. Fegyelmezi a lakosságot, strukturális reformokat követel, autoriter elnyomást igazol, és még a demokrácia felfüggesztését is legitimálja a tőke érdekeinek elkötelezett "technokrata kormányok" javára. A 2008-as gazdasági válság csak felgyorsította az "új államkapitalizmus" létrehozását, amely az adókon keresztül tömegesen elkobozta a társadalmak vagyonát. És ki jár jól? A finánctőke. A két világháború előtti helyzethez való katasztrofális visszatérés során a felhalmozás teljes folyamatát ma már a pénzügy irányítja, amely magába olvasztotta azokat az ágazatokat, amelyeket korábban figyelmen kívül hagyott, mint például a felsőoktatást, és ma már gyakran magával az élettel azonosítják. A jelenlegi és az elkövetkező katasztrófával szemben Lazzarato azt állítja, hogy túl kell lépnünk a kapitalista felértékelődésen, és újra kisajátítani a létünket, tudásunkat és technológiánkat.
A Governing by Debt című könyvében Lazzarato gondolkodók széles körét vonultatja fel - F lix Guattaritól és Michel Foucault-tól David Graeberig és Carl Schmittig -, és az Egyesült Államokból és Európából vett példákra támaszkodva érvel amellett, hogy itt az ideje, hogy egyesüljünk és közösen elutasítsuk ezt a legszörnyűbb status quót.
