Közösség mint lázadás: A Syllabus for Surviving Academia as a Woman of Color

Olvasói vélemények

Dr. Lorgia García Peña „Közösség mint lázadás” című könyvét az olvasók nagyra értékelik, mert éleslátó és erőteljes vizsgálatot végez a rendszerszintű rasszizmus, a gyarmatosítás és az imperializmus akadémiai keretek között, különösen a színesbőrű nőkre gyakorolt hatása miatt. Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv átalakító és alapvető olvasmány, amely személyes történeteket és szélesebb körű kritikákat egyaránt kínál, amelyek visszhangot keltenek az akadémiai közösségen belül. A könyvet életreszólónak nevezték, és kötelező olvasmányként ajánlják akadémikusoknak és diákoknak egyaránt.

A könyv éleslátó, magával ragadó és erőteljes, és az olvasókat mélyen megérti azokat a kihívásokat, amelyekkel a marginalizált egyéneknek a tudományos életben szembe kell nézniük. Jól megírt és személyes hangvételű, ami átélhetővé teszi a könyvet. Az olvasók nagyra értékelik a kirekesztő struktúrák lebontására való felhívását, valamint a közösség és a radikális remény erősítésére való összpontosítását. A könyvet „szerelmi munkaként” jellemzik, és dicsérik, hogy fontos szerepet játszik az inkluzivitás és a méltányosság előmozdításában az akadémiai környezetben.

Néhány olvasó nehezen fogadja majd a könyvet, ha ellenáll az akadémiai szférával kapcsolatos kellemetlen igazságokkal való szembenézésnek vagy a meglévő rendszerekben való saját bűnrészességüknek. Az a feltételezés is felmerül, hogy a könyv kihívást jelenthet azok számára, akik a jelenlegi struktúrák előnyeit élvezik, ami bizonyos közönség számára potenciálisan vitathatóvá teszi a könyvet.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Community as Rebellion: A Syllabus for Surviving Academia as a Woman of Color

Könyv tartalma:

Meditáció a szabadság megteremtéséről az akadémián színesbőrű tudós nők számára.

A személyes elbeszélést politikai elemzéssel átszövő Közösség mint lázadás című könyv elmélkedést kínál a színes bőrű diákok és oktatók felszabadító terének megteremtéséről az akadémiai életben. Más színesbőrű tudós nőkhöz hasonlóan Lorgia García Peña is küzdött a gyarmatosító, faji, klasszicizáló és egyenlőtlen struktúrák ellen, amelyek az egyetemeken belüli rendszerszintű erőszakot állandósítják. Személyes tapasztalatain és elemző reflexióin keresztül a szerző arra kéri az olvasókat - különösen a fekete, őslakos, latin-amerikai és ázsiai nőket -, hogy vegyenek részt a bojkott, az eltörlés és a radikális közösségépítés felszabadító gyakorlataiban, hogy felvegyék a harcot az akadémiai világ jelképező és kizsákmányoló struktúrái ellen.

García Peña amellett érvel, hogy az osztályterem a kulcs az egyetemi szabadság megteremtéséhez, és arra ösztönzi a tanárokat, hogy az aktivizmust és a társadalmi igazságosságot tekintsék központi kérdésnek az általa „szabadságban tanításnak” nevezett tanításban: a kollektív tanulás progresszív formája, amely a globális dél, valamint az őslakos, fekete és barna közösségek leigázott tudását, elhallgatott történeteit és episztemológiáit helyezi előtérbe. A szabadságban és a szabadságért való tanítással nemcsak elismerjük a kárt, amelyet az egyetem a megalakulása óta okozott személyünknek és tudásunk módjának, hanem alternatív módokat is teremtünk arra, hogy munkánk révén legyünk, alkossunk, éljünk és sikeresek legyünk.