Emissaries from the Holy Land: The Sephardic Diaspora and the Practice of Pan-Judaism in the Eighteenth Century
A világ minden részén élő zsidók számára a Szentföld mindig is központi szerepet játszott. Ez a meggyőződés azonban a tizennyolcadik században próbára került, amikor a palesztinai zsidó vezetők és isztambuli szövetségeseik rabbinikus követeket küldtek globális pénzgyűjtő misszióba. A Földközi-tenger partjaitól az Atlanti-óceán partvidékének kikötővárosaiig, a Karib-térségtől Indiáig ezek a küldöttek adományokat gyűjtöttek Izrael szülőföldjének elszegényedettjei számára.
A Szentföldi küldöttek című kötet azt vizsgálja, hogyan szerveződött ez a tizennyolcadik századi emberbaráti hálózat, és hogyan épültek ki a bizalmi és szolidaritási kapcsolatok a hatalmas földrajzi különbségeken keresztül. Megvizsgálja, hogy a küldöttek és támogatóik hogyan értelmezték a zsidó diaszpóra és Izrael földje közötti kapcsolatot, és bemutatja, hogy a szefárd, askenázi és észak-afrikai küldötteket és közösségeket érintő kultúrák közötti találkozások és az egymással versengő pénzügyi támogatási igények hogyan járultak hozzá a zsidó identitás átalakulásához 1720 és 1820 között.
A zsidók közötti szolidaritást és a Szentföld központi szerepét a hagyományos zsidó társadalomban gyakran természetesnek veszik. Lehmann megkérdőjelezi ezeket a feltételezéseket, és kritikai, történelmi perspektívát nyújt arra a kérdésre, hogy a zsidók a kora újkorban hogyan találkoztak egymással, hogyan viszonyultak Jeruzsálemhez és Izrael földjéhez, és hogyan változtatta meg a kora újkor a zsidó egységről és szolidaritásról alkotott felfogást. Az eredeti levéltári kutatásokra, valamint számos kevéssé ismert és ritkán tanulmányozott forrásra alapozva az Emissaries from the Holy Land új nézőpontot kínál a kora újkori zsidó társadalom és kultúra, valamint a zsidó diaszpóra és Palesztina XVIII. századi kapcsolatáról.
