Kultúra és anarchia

Olvasói vélemények

Matthew Arnold „Kultúra és anarchia” című műve a kultúra társadalomban betöltött szerepének történelmi és filozófiai feltárását mutatja be, hangsúlyozva annak fontosságát a társadalmi reformok szempontjából. Bár az esszék gazdagok gondolatokban és a modern kérdések szempontjából releváns kritikai reflexiókban, egyes olvasók elavultnak és fárasztónak találják a stílust, így a kötet kihívást jelentő, de mégis érdemes olvasmány a kultúrkritika iránt érdeklődők számára.

⬤ Mély és átgondolt elemzést kínál a kultúra társadalomban betöltött szerepéről.
⬤ Időszerű reflexiók, amelyek rezonálnak az aktuális társadalmi és politikai kérdésekre.
⬤ Jól szerkesztett és stabil formátumú.
⬤ Erőteljes meglátásokat tartalmaz a hellenizmusról és a hebraizmusról.
⬤ Ajánlott a kultúra történelmi perspektíváinak megértésére törekvő olvasóknak.

⬤ Az írásmód összetett és néhány olvasó számára nehezen befogadható.
⬤ A mondatok és gondolatok gyakori ismétlődése fárasztóvá teheti.
⬤ Egyesek szerint elavult és nem teljesen alkalmazható a mai életre.
⬤ Kritika a szerkesztői jegyzetekkel kapcsolatban, amelyek egyes kiadásokban szükségtelenek lehetnek.
⬤ Vegyes vélemények Arnold érveinek világosságáról és logikai koherenciájáról.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Culture and Anarchy

Könyv tartalma:

A Kultúra és anarchia a nyugati szellemi hagyomány egyik központi szövege, amely hozzájárult a kultúra és a civil társadalom feladatairól és követelményeiről való gondolkodás formálásához. A könyv azonban most különösen aktuális, mert számos olyan kérdést fogalmaz meg a kultúrával és a kultúrpolitikával kapcsolatban, amelyekről napjainkban intenzív viták folynak.

Az elmúlt évtizedben a Kultúra és anarchia mind a kulturális jobboldal, mind a kulturális baloldal vitáinak tárgya volt, az egyik fél által szeretett, mert az értelem elsőbbségét állítja az anarchiával szemben, hogy mindenki azt tesz, amit akar, a másik fél pedig megveti, mert a kultúra sok liberális által elitista modellnek tartott modelljét képviseli. A Kultúra és anarchia új kiadása ezt a vitát veszi górcső alá azzal, hogy Maurice Cowling, Gerald Graff, Samuel Lipman és Steven Marcus kifejezetten erre a célra készített esszéket tartalmaz, amelyek Arnold gondolatait különböző politikai és irodalmi nézőpontokból elemzik, és összekapcsolják azokat a nyugati kultúra egészségével kapcsolatos kortárs aggodalmakkal egy egyre inkább multikulturális társadalomban.

A kiadás először nyomtatja újra változatlan formában a Kultúra és anarchia eredeti, 1869-es szövegét, értékes betekintést nyújtva Arnold szerzői szándékába. A kiadványt a nevek, kifejezések és események hasznos glosszáriuma, valamint Lipman bevezetője egészíti ki, amely Arnoldot a korban helyezi el, és tárgyalja kezdeti recepcióját és mai napig tartó jelentőségét.