Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a nemzetközi kapcsolatok egyedülálló perspektíváját mutatja be, túllépve a hagyományos realista nézeteken, és hangsúlyozva az államok és népek közötti kulturális kölcsönhatások fontosságát. Hatékonyan térképezi fel az intellektuális mozgalmak felemelkedését és számszerűsíti a nemzetközi szervezeteket, de az olvasót megkérdőjelezi ezeknek az eseményeknek a jelentőségét és a kulturális internacionalizmusra gyakorolt hatását.
Előnyök:A nemzetközi kapcsolatok innovatív megközelítése, a kulturális dinamikák alapos feltárása, a szellemi mozgalmak és a nemzetközi szervezetek jól megalapozott tárgyalása.
Hátrányok:Megválaszolatlanul hagyja a konferenciák és nyilatkozatok globalizmussal összefüggő jelentőségére vonatkozó kulcskérdéseket, nem biztos, hogy teljes mértékben kielégíti a végleges következtetéseket keresőket.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Cultural Internationalism and World Order
Könyv tartalma:
Az első világháború utáni mozgalom története, amely az együttműködés előmozdítására irányuló erőfeszítések meglepő sokaságát foglalta magában, a nemzetközi nyelv megteremtésétől kezdve a diákcsereprogramokon, nemzetközi előadókörökön és más kulturális tevékenységeken át.
Ahogy a tizenkilencedik századból a huszadik lett, és a féktelen nacionalizmus veszélyei egyre nyilvánvalóbbá váltak, az emberek szerte a világon elfogadták azt az elképzelést, hogy a nemzetek közötti jobb kommunikáció és megértés elősegítheti az internacionalizmus új szellemét. A kulturális internacionalizmus az I. világháború vége után vált igazán fontossá, amikor az értelmiségiek és művészek felismerték, hogy a stabil és tartós nemzetközi béke megteremtésének egyik módja a nemzetközi kulturális csere és együttműködés ösztönzése.
A kulturális internacionalizmus és világrend című könyvében Akira Iriye neves történész bemutatja, hogy ez az eszme milyen széles körben elterjedt és komoly követőkre talált. Az együttműködés elősegítésére tett erőfeszítések meglepő sokaságát írja le, a nemzetközi nyelv megteremtésétől kezdve a diákcsereprogramokon, a nemzetközi előadókörökön és más kulturális tevékenységeken át. Nem hagyja figyelmen kívül azonban azokat a feszültségeket sem, amelyekkel a mozgalom a korabeli reálpolitikával - többek között az I. világháborúhoz vezető militarizmussal, a nacionalizmus szélsőséges irányzatainak németországi és japánországi felemelkedésével a II. világháború előtt, valamint a hidegháború kétpólusú rivalizálásával - szembenézett.
Iriye arra a következtetésre jut, hogy a kulturális internacionalizmus törekvése csak a világpolitika összefüggésében értékelhető. A tartós és stabil világrend - érvel - nem támaszkodhat csupán a kormányokra és a hatalmi politikára, hanem a kultúrák nyílt cseréjén is múlik a népek között a közös szellemi és kulturális érdekek követése során.
