Kultúránk, ami megmaradt belőle: A mandarinok és a tömegek

Olvasói vélemények

Theodore Dalrymple „A mi kultúránk, ami megmaradt belőle: A mandarinok és a tömegek” című könyve esszék gyűjteménye, amely a kortárs nyugati kultúrát és a liberális politika és értelmiség által vezérelt, vélt hanyatlást kritizálja. Dalrymple börtönorvosként szerzett tapasztalataiból merítve azt állítja, hogy a társadalmi problémák a hagyományos értékek és az erkölcsi felelősségvállalás összeomlásából erednek. Éleslátó megfigyelései számos témát érintenek, többek között a bűnözést, a jóléti államot, a művészetet, a családdinamikát és a kultúra filozófiai alapjait.

⬤ Elgondolkodtató és világos kritikák a modern kultúráról, amelyek az olvasókkal együtt érintenek.
⬤ Az esszék jól megírtak, szellemesek és magával ragadóak, és az összetett gondolatokat is érthetővé teszik.
⬤ Dalrymple orvosi háttere első kézből származó betekintést nyújt a társadalmi kérdésekbe.
⬤ A könyv kritikus gondolkodásra ösztönöz a szociálpolitikával és annak következményeivel kapcsolatban.
⬤ A klasszikus irodalom, a művészet és az erkölcsi témák mély megbecsülését nyújtja.

⬤ Egyes olvasók egyes kulturális utalásokat homályosnak vagy elavultnak találhatnak.
⬤ A gyűjteményt összefüggéstelennek érezhetjük, mivel különböző témákat tárgyal egységes narratíva nélkül.
⬤ Egyes kritikák túlságosan negatívnak vagy megoldások nélkülinek tűnhetnek.
⬤ A személyes anekdoták és témák ismétlődése egyesek számára fárasztó lehet.
⬤ A könyv eurocentrikus szemlélete nem biztos, hogy minden közönséggel meg fog szólalni.

(189 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Our Culture, What's Left of It: The Mandarins and the Masses

Könyv tartalma:

Az Élet a mélyponton szerzőjének új esszégyűjteményére egyértelműen rányomja bélyegét Theodore Dalrymple bátorítóan tisztánlátó emberi szemlélete. George Orwell munkásságával való összehasonlítást sugall.

Ebben a huszonhat írásában Dr. Dalrymple az irodalom és az eszmék, Shakespeare-től Marxig, az iszlám összeomlásától a kábítószerek legalizálásáig terjed. A legkülönfélébb környezetben eltöltött évek orvosi gyakorlata által megalapozott, az emberi tapasztalat külső határaival való megismerkedése lehetővé teszi számára, hogy felfedezze az egyetemeset a helyi és a különösben, és türelmetlenné teszi a humbuggal és az obskurantizmussal szemben, amelyek túl sokáig rontották társadalmi és politikai életünket.

Az Élet a mélyben című kötethez hasonlóan esszéi éleslátóak, de nem dogmatikusak, szépen megkomponáltak és mentesek a torzító szakzsargontól. A Kultúránk, ami megmaradt belőle című könyv visszaadja a hitünket az irodalom és a kritika központi jelentőségében civilizációnk számára.