Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A második világháborúban a tengelyhatalmak és a szövetségesek egyaránt használtak páncéltörő és gyalogsági aknákat. A lánctalpas vagy kerekes járművek mozgásképtelenné tételére tervezett páncéltörő aknákat általában aknamezőként ismert csoportokban alkalmazták.
A páncéltörő aknák tipikus töltete hat-tizenkét font. Általában nem veszélyesek a személyzetre, mivel a felrobbantásukhoz a jármű által keltett nagy nyomás vagy mágneses hatás szükséges. A személy elleni aknákat elsősorban a gyalogos katonák sérülésének okozására használják.
Elhelyezhetők meghatározott taktikai céllal, például aknamezők vagy más akadályok védelmére, stratégiai területen, vagy úgy, hogy helyi biztonságot nyújtsanak; vagy elhelyezhetők kellemetlenségként, hogy zaklassák és késleltessék az ellenség előrenyomulását. Az egy negyed kilótól négy fontig terjedő robbanótöltettel ez az aknatípus nem hatékony páncélozott járművek ellen.
Ez az 1943-ban készült kézikönyv a különböző nemzetek aknáinak és csapdáinak alkalmazását, típusait és jellemzőit tárgyalja. Tartalmazza ezen akadályok felkutatásának, hatástalanításának, hatástalanításának és eltávolításának módszereit.
Eredetileg titkosnak minősített kézikönyvet már régen feloldották a titkosítás alól, és itt könyv formájában újra kiadják. Gondoskodtak a szöveg integritásának megőrzéséről.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)