Értékelés:
A könyv az iszlám kormányzás koncepcióját vizsgálja a modern állammal szemben, hangsúlyozva a kortárs politikai rendszerek erkölcsi hiányosságait és a saría következményeit a kormányzásban. Miközben kihívások elé állítja az olvasót, és mély filozófiai meglátásokat kínál, egyesek számára nehézséget okoz az elvont stílus és az elemzési mélység.
Előnyök:⬤ Alaposan kutatott és jól hivatkozott elemzés
⬤ kritikus és elgondolkodtató perspektívát nyújt a modernitásról
⬤ olyan erkölcsi keretet mutat be, amely kritikával illeti a kortárs államiságot
⬤ magával ragadó és hatásos a modern kormányzásból kiábrándultak számára
⬤ sokféle szellemi forrást ötvöz
⬤ kötelező olvasmánynak számít mind a tudósok, mind az általános olvasók számára.
⬤ Az írói stílus elvont és ezoterikus, ami kihívást jelent a megértésben
⬤ egyes pontok unalmasnak vagy nem meggyőzőnek tűnhetnek
⬤ a kritikusok szerint nem kínál egyértelmű alternatívákat a szekularizmusra
⬤ a könyv egyes részeit az olvasó túlterheltnek vagy sűrűnek érezheti.
(17 olvasói vélemény alapján)
Impossible State: Islam, Politics, and Modernity's Moral Predicament
Wael B. Hallaq bátran állítja, hogy az „iszlám állam” - a modern állam bármely standard definíciója szerint - lehetetlen és eredendően ellentmondásos. Összehasonlítva a premodern iszlám és az euro-amerikai államok jogi, politikai, erkölcsi és alkotmányos történetét, megállapítja, hogy a modern állam elfogadása és gyakorlata rendkívül problematikus a modern muszlimok számára. Kiterjedtebben bírálja a modernitás erkölcsi kényszerhelyzetét is, amely lehetetlenné tesz minden olyan projektet, amely kizárólag etikai alapokon nyugszik.
Hallaq szerint a modern állam nemcsak súlyos jogi, politikai és alkotmányos problémákkal küzd, hanem természeténél fogva egy olyan szubjektumot hoz létre, amely nincs összhangban azzal, hogy mit jelent muszlimnak lenni vagy muszlimként élni. Az iszlám mércéje szerint az állam önmaga technológiáinak súlyos erkölcsi tartalma van, és a mai iszlám állam, ahogy Hallaq mutatja, keveset tett a valódi saría kormányzás elfogadható formájának előmozdítása érdekében. Az iszlamisták egyiptomi és pakisztáni alkotmányos harcai, az iráni forradalom iszlám jogi és politikai kudarcai és hasonló csalódások aláhúzzák ezt a tényt. Ennek ellenére az állam továbbra is az iszlamisták és az ulama (muszlim papok) által kedvelt sablon marad.
A muszlimoknak a jó élet megvalósításához vezető utat kínálva Hallaq az iszlám történelem gazdag erkölcsi forrásaihoz fordul. Útközben bebizonyítja, hogy a politikai és egyéb „iszlám válságok” nem egyedülállóak sem az iszlám világban, sem a muszlim vallásban. Ezek a válságok szerves részét képezik mind Kelet, mind Nyugat modern állapotának, és e párhuzamok felismerésével a muszlimok termékenyebben tudnak együttműködni nyugati társaikkal.
