Értékelés:
A könyv átfogó útmutatót nyújt Leibniz műveiről és értelmezéseiről, amelyet Daniel Garber, egy tapasztalt és nagy tudású író mutat be. Különösen értékes a Leibniz-kommentárokkal újonnan ismerkedők és azok számára, akik fel akarják frissíteni ismereteiket. Garber módszertani megközelítése nyomon követi Leibniz gondolatainak időbeli fejlődését, bár egyes olvasók számára a nem lineáris bemutatás miatt kihívást jelenthet a szerkezet.
Előnyök:⬤ Hozzáférhető az újoncok és azok számára is, akik egy szünet után térnek vissza Leibnizhez.
⬤ Világos írásmód, amely elősegíti az összetett fogalmak megértését.
⬤ A szerző jól tájékozott, tiszteletben tartja az eltérő értelmezéseket, és együttműködik a feltörekvő tudósokkal.
⬤ Alaposan rekonstruálja Leibniz gondolkodásának fejlődését.
⬤ Inkább ösztönzi az önálló gondolkodást, mint a didaktikusságot.
⬤ Néhány olvasónak nehézséget okozhat a nem lineáris elbeszélés és az idősíkok közötti gyakori oda-vissza váltás.
⬤ A könyv nem biztos, hogy könnyen megközelíthető azok számára, akik nem rendelkeznek filozófiai vagy Leibniz-tanulmányokkal.
(3 olvasói vélemény alapján)
Leibniz: Body, Substance, Monad
Daniel Garber tanulságos tanulmányt nyújt Leibniz fizikai világról alkotott felfogásáról. Leibniz kommentátorai általában a monádokkal, az elme-szerű egyszerű szubsztanciákkal, a monadológia végső építőköveivel kezdik.
Leibniz látszólag idealista metafizikája azonban igencsak zavarba ejtő: hogyan gondolhatja bármely értelmes ember, hogy a világ apró elmékből áll? Ebben a könyvben Garber úgy próbálja érthetővé tenni Leibniz gondolkodását, hogy ehelyett a test fogalmára összpontosít. Leibniz legkorábbi írásaitól kezdve bemutatja, hogyan indul Leibniz hobbesiként, a fizikai világ robusztus érzékével, és hogyan jut el lépésről lépésre a későbbi éveinek monadologikus metafizikájához. A könyv nagy része Leibniz középső éveire összpontosít, ahol a világ alapvető alkotóelemei a testi szubsztanciák, az anyag és a forma egységei, amelyeket az állatok mintájára értelmeztek.
Garber számára a monádok csak meglehetősen későn lépnek be Leibniz pályájába, és amikor belépnek, érvelése szerint nem kiszorítják a testeket, hanem kiegészítik azokat. Végül azonban Garber azt állítja, hogy Leibniz soha nem dolgozza ki a monádok és a testek világa közötti kapcsolatot a saját megelégedésére: halálakor filozófiája még mindig folyamatban lévő munka.
