Értékelés:
A könyv a lengyel fegyveres erők szerepét vizsgálja az emigrációban a II. világháború alatt, a nemzetpolitikára, a stratégiai tervezésre és a diplomáciára összpontosítva, nem pedig kizárólag a katonai szerepvállalásra. Elbeszéli Lengyelország háború előtti és alatti történelmi kontextusát, a lengyel kormányzás és katonaság újjáépítését Franciaországban és Nagy-Britanniában, valamint a szövetségesek végső árulását, amely Lengyelország hosszú ideig tartó szovjet uralom alatti leigázásához vezetett.
Előnyök:A könyv részletes és olvasmányos beszámolót nyújt a lengyel hozzájárulásról a szövetségesek háborús erőfeszítéseihez. Rendkívül informatív és jól felépített, kitér a politikai összefüggésekre és a stratégiai kihívásokra, amelyekkel Lengyelországnak a háború alatt szembe kellett néznie. Egyedülálló perspektívát nyújt a száműzetésben lévő lengyel fegyveres erők tapasztalatairól.
Hátrányok:Néhány olvasó számára a tervezésre és a politikára való összpontosítás kevésbé lesz lebilincselő, mint a közvetlen katonai harci elbeszélések. A könyv csalódottságot kelthet Lengyelország háború utáni sorsával kapcsolatban, mivel rávilágít a lengyel elvárások és a szövetségesek által hozott reálpolitikai döntések közötti szakadékra.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Armed Forces of Poland in the West 1939-46: Strategic Concepts, Planning, Limited Success But No Victory!
Ez a monográfia a lengyel hadsereg stratégiai elképzeléseire, tervezésére és korlátozott sikereire összpontosít, amelyek az 1939. márciusi brit garanciához vezettek, majd a második világháború során végig. A monográfia tárgyalja a lengyel hadsereg értékes hozzájárulását két nyugati szövetségesének, Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak a háborút megelőzően, és azt a haladékot, amelyet a német támadó képességet legalább fél évvel csökkentő lengyel lelkes védekezésnek köszönhetően kaptak. A Franciaországban újjáalakult lengyel hadsereg felszabadítási politikát fogalmazott meg, amely mind Franciaországot, mind az Egyesült Királyságot arra ösztönözte, hogy vállaljanak balkáni stratégiát Lengyelország szabadsága érdekében. A lengyel kapcsolatok, különösen Magyarországgal és Romániával, míg a britek Görögországgal és Törökországgal való kapcsolatai ezt ígéretes politikai opcióvá tették. 1941 elején Nagy-Britannia valóban csapatokat küldött Görögország megsegítésére, és a lengyelek is azon voltak, hogy a Közel-Keleten állomásozó erőiket Görögországba küldjék. Ezt a balkáni "stratégiát" Churchill erősen osztotta és támogatta, és egészen 1944 késő nyaráig a brit tervezőasztalon volt, amikor az amerikaiak győzedelmeskedtek a dél-franciaországi partraszállásban, ahelyett, hogy északra nyomultak volna Olaszországban, és esetleg erőket helyeztek volna át az Adrián a baráti Horvátországba és Szlovéniába.
Ezt az amerikai politikát kétségtelenül az európai háború mielőbbi befejezésének kényszere okozta, hogy a Japán elleni háborút folytatni lehessen, és valószínűleg az amerikai külpolitika is befolyásolta, amely Sztálinnak akart megfelelni, aki nem akarta, hogy a nyugati szövetségesek az ő ballibjei közé kerüljenek. Az egyik kisebb siker a lengyel földalatti erők légi utánpótlási összeköttetése volt, de annak kapacitása nem felelt meg az igényeknek és az elvárásoknak. A szovjetekkel való megbékélésre tett kísérletek nem hoztak semmilyen előnyt a lengyel ügy számára, de a Churchill és Sztálin közötti megállapodásokkal a szovjetekből kivont lengyel erőket a britek nagyra értékelték, és erősítették a brit képességeket a Közel-Keleten. A teheráni konferenciát követően a lengyel stratégiai tervezés irrelevánssá vált, mivel ezzel egyidejűleg a lengyel fegyveres erők tényleges ereje és professzionalizmusa nőtt. Amikor 1945 elején Churchill egy lehetséges katonai műveletet kért a vezérkarától a szovjetek Lengyelországból való visszaszorítására - az Elképzelhetetlen hadműveletet -, a nyugaton lévő lengyel hadsereg és a Lengyelországban lévő potenciális titkos erők jelentős értékké váltak. Ezt a tervet sem az amerikaiak, sem a brit kormánykoalíció fontos szegmense, a Munkáspárt nem támogatta, és az 1945-ös további események a lengyel hadsereg nyugaton egykor élvezett befolyásának csökkenéséhez vezettek.
VÉLEMÉNYEK A lengyel fegyveres erők második világháborús szerepéről a háborúval foglalkozó szakirodalomban meglehetősen sokat írtak. Sokkal kevesebb figyelem irányult a lengyel nemzetpolitika kialakulására, a stratégiai gondolkodásra és a hosszú távú tervezésre. Ez a mű tehát sokkal kevésbé a harcokról, mint inkább a tervezésről, szervezésről, politizálásról és diplomáciáról szól.... jó olvasmány mindenkinek, aki érdeklődik a második világháború iránt. Nymas 2015 tavasza Michael Alfred Peszke számos jeles kötetet írt a második világháborús lengyel hadtörténelemről. Ez a mostani a legújabb Lengyel Szemle".
