Les Fauves

Olvasói vélemények

A Les Fauves Barbara Crooker költői gyűjteménye, amely a fauvista művészeti mozgalmat és a francia kultúra örömeit ünnepli, élénk képekkel, humorral és személyes élményekkel ötvözve. A versek a szerelem, a művészet, az étel és az élet témáit járják körül, tükrözve Crooker nyelv és érzéki élmények iránti szeretetét.

A gyűjtemény gyönyörű, közérthető költészetet tartalmaz, amely ötvözi a művészetet és az érzelmeket, a gazdag érzéki részleteket és a humort. Erős helyérzetet idéz meg, különösen Franciaországot, és számos olyan témát tartalmaz, amelyek az olvasókkal együtt rezonálnak. Crooker játékos nyelvezete és szójátékai élvezetes olvasási élményt nyújtanak, az ekfrázisos elemek pedig fokozzák a művészet és a költészet közötti kapcsolatot.

Néhány olvasó talán úgy találja, hogy a versek túlságosan a művészetre és a kultúrára összpontosítanak, ami nem biztos, hogy mindenkivel meg fog szólalni. Néhány kritika megemlítette, hogy bár a versek személyes reflexiókat tartalmaznak, egyesek talán jobban kedvelik az érzelmek mélyebb feltárását, mint a könnyedebb, humoros hangvételűeket.

(15 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Költészet. Művészet.

Női tanulmányok. A LES FAUVES, ahogy a cím is sugallja, ekfrázisos versek gyűjteménye, elmélkedések a fauve és a posztimpresszionista mozgalom festményeiről. De a fauvizmus költészeti megfelelőjét is tartalmazza, olyan verseket, amelyek a vadonban járnak.

Vannak nyelvi kísérletező versek, szójátékos versek, megszokott (végrímek, szonettek, ghazalok) és szokatlan (abszurd, hagyományos, beágyazott és kettős spirál) formájú versek, palindrómák, anagrammák és szóösszetételek. Őrült szósaláta versek.

Crooker témái széles skálán mozognak: élet és munka egy dél-franciaországi kis faluban, szerelem egy hosszú távú kapcsolatban, az étel mint több mint táplálék, hit egy szekuláris korban, nyelvtan és nyelvhasználat, az öregedő test fájdalmai és örömei. De mindig az foglalkoztatja leginkább, hogy mit jelent embernek lenni ezen a törékeny bolygón, zavaros történelmünk ezen időszakában, még mindig abban a hitben, hogy a Szépség megmenti a világot (Fjodor Dosztojevszkij).